The Blanks - Hey Ya! (OutKast cover)

A zseniálisan felépített akusztikus cover először a Scrubs című sitcom sorozat egyik epizódjában volt hallható. A dal előadója a sorozat egyik színésze, aki ha épp nem színészkedik, akkor egy acapella bandával járja a világot. És az Államokban nem is annyira ismertlenek: ők a Blanks.

Érdekes, hogy bár a sorozat miatt a Blanks-szel vált világszerte ismerté ez a Hey Ya! verzió, valójában egy amatőr banda, az Obadiah Parker (Mat Weddle) találta ki a hangulatot, a hangzást és az ívet. Később viszont a hallgatóság Weddle-t vádolta/vádolja azzal, hogy az ötletet a Blanks-tól nyúlták és sajátjuként rakták ki a youtube-ra ...amit 2007 óta (a különféle feltöltéseiket összeadva) már összesen több, mint 7 millióan láttak.
A vitának a Blanks vetett véget, amikor megkösztönte Mat Weddle-nek az inspirációt.


Szubjektív véleményem, hogy a Blanks verzió gyengébb lett, mert vágtak a dal végén hallható kiteljesedés erejéből. Ezzel szemben Weddle megőrülete belehúzza a hallgatót a dalba. Szerintem...

Az OutKastról annyit mindenképpen illik tudni, hogy bár a legtöbben a Hey Ya!-ról ismerik őket, nem egy egyszámos banda. 25 millió eladott lemez, 6 Grammy díj és 6 album van már mögöttük.

Guns N' Roses - Since I Don't Have You (The Skyliners cover)

A Skyliners dala 1958-ban született és a Billboard Hot 100 listán a 12. volt a legmagasabb helyezése. A dalt Jimmy Beaumont hasonló magasságokban nyávogta, mint az 1994-es Guns N' Roses cover verziót Axl Rose.
A Guns video elég ciki. Mintha a Budapest TV unatkozó stábja kreatívkodta volna össze. De pont ezért érthetetlen, hogy hogyan kerül bele Gary Oldman, mint vigyorgó démon...?

Guns N' Roses - Knockin' on Heaven's Door (Bob Dylan cover)

Mindössze 4 akkord és egy borzasztó fa hang, mégis óriási siker lett. Bob Dylan 1973-ban írt dala a 12. helyet érte el a Billboard Hot 100 listán.
Megszámlálhatatlan verziója és feldolgozása született, de a szerző, maga is többször módosította a dal szövegét.

A felvétel eredetileg, mint film zene született a Pat Garrett and Billy the Kid című filmhez és a helyettes serif haldoklásáról, illetve gondolatairól szól.

Érdekes, hogy a track legismertebb coverje is film zenének készült: a Guns N' Roses készítette Tom Cruise Days of Thunder filmjéhez, 1990-ben. Aztán 1991-ben kis módosításokkal a Use Your Illusion-re is felpakolták.

David Lee Roth - Just A Gigolo (Louis Prima cover)

David Lee Roth, a Van Halen ex és új frontembere, a 100 all time rock/metal enekesek listáján az előkelő 19. helyet foglalja ...és emellett még egészen eredeti humora is van, amit karrierjének egy rövid szakaszában, mint pan-amerikai rádiós műsorvezető is kamatoztatott.

Az még hagyján, hogy 1985-ben feltalálta a swing-rock kategóriát (ami napjainkban inverzben, rock-swing stílusként arat dollármilliós sikereket. Lásd: Paul Anka), de olyan videoklippet készített, amelyben toplistás pályatársait parodizálja, egészen szórakoztató módon: Michael Jackson, Cindy Lauper, Boy George, Willie Nelson, Billy Idol, Poison (?) tűnnek fel, akiket Roth megzavar, felbosszant, sőt a szerencsétlen Idolt még meg is öli. De a popsztárok mellett még a nyolcvanas évek aerobic őrületébe is belerúg egyet.
A legviccesebb viszont az, hogy közben a dalt nagyon komolyan, pontosan és hibátlanul adja elő.

A dal eredetére mindenki csípőből vágja rá, hogy Louis Prima, ki más?
Pedig nem.
Annyi igaz, hogy a dalt jelenlegi formájában és szövegével ő rögzítette, de nem ő a szerző. Sőt két szerző is van, hiszen a dal valójában két dal:

Michael Jackson - Come Together (Beatles cover)

Lennon 1969-ben írta a dalt, amit McCartney csiszolt ki és pakolta alá a zenét leginkább meghatározó kemény basszus sávot.
A szerzemény az Abbey Road album első trackje és első kislemez sikere lett.

Az élet viszont úgy hozta, hogy a Beatles dalok (köztük a Come Together) kiadói jogai igen kanyargós úton kimásztak a Beatles tagok kezei közül és 1985-ben Michael Jackson zsebében kötöttek ki, aki mindössze 47 millió dollárért szerezte meg a kb. 200 Beatles dalt.

Jackson 1988-as Moonwalker filmjében adta elő a 200 dal egyikét, a Come Togethert, hamisítatlan Michael Jackson stílusban.

A dalt rajta kívül még kb. 40 világsztár és végtelen sok kevésbé ismert, vagy amatőr dolgozta fel. A sztárok feldolgozásai közül talán a legérdekesebb vagy a legfurcsább a Robin Williams és Bobby McFerrin 1990-ben felvett verziója.

Leila K. - Ça plane pour moi (Plastic Bertrand cover)

Na ezt rakjátok össze: Laila El Khalifi, a marokkoi származású, Leila K. művésznéven ismerté vált, svéd eurodance sztár, az egyszámos, ukrán és francia szülők belga gyermekének, Plastic Bertrandnak 1977-es szerzeményét vitte másodszor is a csúcsra 1992-ben.

Sajnos van a postnak egy szomorú apropója is: Leila K. 1993-ban Európa legtöbb lemezt eladó női előadója volt. 2003 óta viszont már hontalan. Stockholm utcáin él, bolti lopásból szerez élelmiszert, kb. havonta lecsukják valami piti bűncselekményért és a pályaudvaron alszik. Heroinfüggő. Nagyon nagy kár érte.

Alexa Goddard - Grenade (Bruno Mars cover)

Az angolok vadonatúj üdvöskéje, Alexa Goddard a Boyce Avenue social media receptjét követve indult neki profi karrierjének tavaly, alig 22 évesen. Még nem nagyon találja magát és leginkább valami buta disco-pop-szinti alapokra énekel ...pedig a hangja alapján lehetnének jobbak is a felvételek. Pl akusztikus kísérettel. Ettől függetlenül jönnek az eredményei és a különféle singles chartokon hozza a top20, top10 helyezéseket.

VersaEmerge - American Boy (Estelle and Kanye West cover)

Jól áll ez a dal a pályakezdő VersaEmerge-nek, akik azért már nem tekinthetőek amatőrnek. Végül is már megjelent egy profin legyártott EP-jük, amihez készült nagyfilmesen forgatott video klip is.

Az American Boy track eredetijét Estelle rögzítette még 2008-ban, amiért a következő évben RnB Grammyt is átvehetett ...meg még egy rakás más díjat is.

Boyce Avenue - Nothin On You/My Love/Rocketeer (Bruno Mars, Justin Timberlake, Far East Movement cover)

Három cover egyben. Ilyeneket csinál ez a Boyce Avenue. És nem is rosszul.

Érdekes, hogy Bruno Mars (Peter Gene Hernandez) dalai nagyon felkapottak az amatőr és profi cover készítők között, pedig nem olyan régen fedezte fel őt a közönség. Bár már gyermekkorában sikeresen zenélt és írt dalokat, csak tavaly, 25 évesen jelent meg első albuma. Az viszont a US Billboard harmadik helyéig kúszott fel és 7 Grammy díjra jelölték, amiből egyet realizálni is tudott. Nem rossz indulás. Érdekes és pozitív meglepetés az info, miszerint Bruno Mars társszerzője a mega-hit Cee Lo Green dalnak, a Fuck You-nak.

The Lost Fingers

Az előző, Tainted Love post juttatta eszembe ezt a kanadai-francia-cigány-jazz triót, akik a 2008-ban megjelent Lost in the 80's című lemezükkel hetek alatt váltak világszerte ismert előadókká.
Zenéjükben ugyanaz az egyedi, kissé morbid humor hallható, mint a trio nevében. (A csapat frontemberének és gitárosának tűzben megégett és elvesztett ujjairól nevezték el magukat)

A Lost Fingers abból él, hogy régi slágereket értelmez újra akusztikus hangszereken, kicsit franciásan és kicsit cigányosan. Szerintem nagyon szórakoztatóak.

Tainted Love (Gloria Jones cover)

Olyan dal ez, amihez nem kell tudni énekelni és/vagy hangszeren játszani, mégis tutti siker az előadása. (Marc Almond, a Soft Cell énekesének sincs hangja, ennek ellenére a lemezén hallható felvétel a take 1, azaz a legelső próbálkozása volt) Ez az oka annak, hogy megszámlálhatatlan sok coverje van a dalnak. Annyi, hogy tíz méterekben lehetne mérni a post hosszúságát, ha minden youtubon található covert be szeretnék ide vágni.

Persze ez azért nem ennyire köztudott. A hallgatók legnagyobb része a Soft Cell 1981-es felvételét ismeri és hiszi, hogy az az első és eredeti verzió. Tény, hogy a Soft Cell hozta meg a dal megérdemelt sikerét és lett number one a világ szinte minden chartján, de a dal 1965-ben született és eredetileg egy fekete soul énekesnő, Gloria Jones adta elő, a Soft Cellnél jóval energikusabban.

Taco - Puttin' on the Ritz (Irving Berlin cover)

Gyermekkoromban nagyon szerettem ezt a furcsa ritmusú számot, ami sehogy sem illett a nyolcvanas évek faék egyszerűségű újhullámos dallamai közé. Talán pont ezért jutott el a Taco féle Ritz a 4. helyig a Billboard Top 100-on és kapta meg a megtisztelő 54. helyezést a VH1 100 Greatest One Hit Wonders of the 80s chartján.

Taco Ockerse Indonéziában született majd Hollandiába élt és dolgozott, mint musical színész, aki 1981-ben megalapította szintipop csapatát, a Taco's Bizz-t.
Taco egyszámos popsztár lett, de valójában nem igazán popzenészként dolgozott, inkább showmanként és gála előadóként.

De térjünk vissza a dalra, amiről legtöbben azt hiszik, hogy Fred Astaire adta elő először. Ez igaz is, meg nem is. Astaire adta elő először "vállalható" szöveggel, amit maga a dal szerzője írt át 1946-ban a Blue Skies című film kedvéért.
A szerzeményt azonban már Astaire előtt is többen előadták: Benny Goodmant, Clark Gablet és Ella Fitzgeraldot mindenképpen meg kell említeni.

Billy Idol - Mony Mony ( Tommy James & the Shondells cover)

Billy Idol Isten. Ez teljesen normális. Mint az is hogy bármit énekelhet, az nem tud rossz lenni. Főleg ha már az eredeti is zseniális volt.

A dalt 1968-ban írta és rögzítette a megjegyezhetetlen nevű Tommy James & the Shondells formáció és a megjelenés után azonnal rakétaként száguldott az angol toplisták első helyére. Tommy James egyébként igen sikeres dalszerző, akinek dalait rengetegen feldolgozták.

Billy Idol 1981-ben vette fel a covert, de érdekes módon csak 6 évvel később, 1987-ben, egy koncertfelvétel verzió hozta meg a siker, de akkor első lett a Billboard Hot 100-on.

Agnes Ingarra - Only Girl (Rihanna cover)

Dacára annak, hogy Rihanna tele van mindenféle díjakkal, köztük két Grammyvel, az amatőr, otthon zenélgető Agnes Ingarra tudott még tolni egy kicsit az Only Girl című dalon. Viszont Rihanna dalszerzői tehetségét és sikerét nem lehet eltagadni.

Wynnona Judd - Burning Love (Elvis Presley cover)

Amikor a gyermekemmel a Lilo&Stich rajzfilmet néztem, azt gondoltam, hogy a végén a Burning Love covert egy feka soul énekes tolja. Aztán kicsit utánanéztem és kiderült, hogy se nem feka, se nem soul énekes, de még csak nem is valami dancefloor cica.
Wynonna Judd egy agyondíjazott country énekesnő, aki pályája elején még testvérével duoban énekelt, aztán 1992-től már szólóban gyűjtötte a szakmai díjakat.

A Disney 2005-ben kérte fel a Burning Love coverjének feléneklésére, amely a Lilo&Stich Elvis-centrikus űr-rajzfilmjének záródalaként hallható.

A dalt Elvis 1972-ben rögzítette és még abban az évben a US Billboard Hot 100 charton a 2. helyig, a US Cashbox Top 40 charton pedig az 1. helyig menetelt. Ez a track lett Elvis huszadik és egyben utolsó number 1., illetve a negyvenedik és egyben utolsó top10 felvétele.

Elvis utálta ezt a dalt, annak ellenére, hogy a közönség őrjöngott, amikor meghallotta. Egyszerűen nem tudta hiba nélkül előadni, illetve képtelen volt megtanulni a szövegét. Ezért aztán ki is dobta a koncertjeiről...

A Burning Love szerzője egyébként Dennis Linde country énekes és dalszerző, aki ezt a slágert kifejezetten Elvisnek írta.

Johnny Cash - Hurt (Nine Inch Nails cover)

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy az alábbi drámai Johnny Cash dalt nem ismertem azelőtt. Pedig ez eredetileg egy 1994-es NIN szerzemény ...ami nem kapott elég nagy visszhangot.
Nem így a Cash verzió, amit nem sokkal a halála előtt rögzített, producere ajánlására, aki nem mellesleg a szerző jóbarátja is. Cash a dalt egy másik coverrel együtt jeletette meg kislemezen, a Depeche Mode Personal Jesus dalával.
A klippet rendező Mark Romaneket többek között Grammy-vel is jutalmazták. Azt gondolom, hogy azért, mert nem csupán a számhoz, hanem inkább Johnny Cash-hez készítette a klippet és képes volt néhány pár másodperces snittben megmutattni Cash esszenciáját.
Johnny Cash nagy űrt hagyott maga után...

The Fray - Fixing a Hole (Beatles cover)

Amikor a denveri Fray megkapta a BBC felkérését, hogy játszák fel a Beatles Fixing a Hole című számát, szinte szó szerint csapot-papot maguk mögött hagyva rohantak (de legalábbis a turnéjukat félbeszakították)
A coverjük zseniálisra sikeredett, pedig McCartney szintjét nehéz megütni ...és mégis. Isaac Slade lelazult énekstílusa adott a dalhoz egy pluszt.

Boyce Avenue - Teenage Dream (Katy Perry cover)

A Boyce Avenue hozza a tőlük megszokott magas minőségű akusztikus soft-rock covert. Ennél több nem is kell.

Eric Clapton - Layla (Derek and the Dominos cover)

Eric Clapton 1970-ben írta ezt a dalt, még a Derek and the Dominos csapat neve alatt. A dalt George Harrison felesége, Patti Boyd ihlette, illetve az iránta érzett viszonzatlan szerelme. Patti Boyd akkor nem lett Claptoné, viszont a Derek and the Dominos első és egyetlen lemeze mind Angliában, mind pedig az Államokban top10 helyezett lett, nagyjából ennek a dalnak köszönhetően. 9 évvel később azért Clapton csak megkapta Patti Boydot is, de csak kölcsönbe, 10 évre, aztán ők is elváltak.

A Layla cím egy ősi perzsa történetből származik. Aki kíváncsi rá, elolvashatja itt.

A dal eredetileg két részből állt. Az első felét Clapton írta, a második felét zenésztársa Jim Gordon. Na ezt a második részt csak a hard core Clapton rajongók ismerik és valójában senkinek eszébe nem jut, amikor a Layla című dalt emlegetik. Szegény Jim így járt.

A szerzemény még egyszer hozott sikert Claptonnak, amikoris 1992-ben saját dalát lassabb, akusztikus stílusban adta elő az MTV Unplugged koncertjén. Aztán egy évvel később kapott egy Grammy díjat is érte.

Paul Anka - Smells Like Teen Spirit (Nirvana cover)

Paul Anka 2004-ben vette fel Rock Swings című lemezét, melyen a legnagyobb rock és pop slágerek közül énekelt és dolgozott fel 14-et, jazz-swing stílusban. Az album Angliában és az USA-ban is bekerült a top10-be, azaz a siker óriási volt. Pedig a recept nem az övé. Pat Boone már 1997-ben kitalálta ezt a brilliáns ötletet és "in a metal mood" címmel jelentette meg jazz-swing-cover lemezét, rajta Alice Cooper, Metallica, Van Halen, Soundgarden, Judas Priest dalokkal.
Az ötlet tehát Pat Boone érdeme, csak hát neki nem volt már elég hangja ahhoz, hogy a kivitelezés minősége elérje az ötlet minőségét. De Ankának volt hangja hozzá, még 63 évesen is, sőt ma is.

Szívem szerint a Rock Swing album összes coverjét felpakolnám ebbe a postba, de egyetlen track is bőven elég ahhoz, hogy bemutassa Paul Anka stílusát és precizitását. Legyen ez a track a lemez legismertebb és legtöbbet játszott coverje, a Smells Like Teen Spirit.

Nirvana - The Man Who Sold The World (David Bowie cover)

A dalt 1970-ben írta David Bowie, harmadik, 1971-ben megjelent albumára. Rengetegen dolgozták fel, de még a sikeresnek számító, Lulu féle feldolgozás sem adott hozzá az eredeti Bowie verzióhoz.
Aztán 1993-ban a Nirvanának az MTV Unplugged koncertjén sikerült úgy előadnia a dalt, hogy az eredeti kis túlzással feledhetővé vált. És ez Bowie-nak nem is tetszett annyira. Maga mesélte el egy interjúban, hogy kissé unja már, ha gratulálnak neki, hogy milyen laza ez a Mr. Bowie, mert Nirvana dalt játszik a koncertjén.
Hát így járt.

Billy Idol - Heroine (Velvet Underground cover)

Billy Idol 1993-ban kiadott Cyberpunk albumáról könyvet lehetne/kellene írni.
Az album megbukott, de csak mert kb. 10 évvel előzte meg korát. Nem csak a zene, a szöveg és a "styling" volt kiugróan modern, de még a promótálása is.
Ami ma természetesnek tűnik, az akkor felfoghatatlan volt. '93-ban Billy Idol multimédia tartalmat rakott a CD-re, floppy-n, emailen és egy usenet group fórumon promótálta a lemezt. 18 éve ez még nem hogy nem volt természetes, de konkrétan elmebetegnek titulálták Idolt. Ma, az akkori kritikusai szégyenlik, hogy nem ismerték fel Idolban a trendsetter jövőlátót, főleg mert a negatív kritikáiknak köszönhetően bukott meg a lemez ...ami még ma is egyedülálló élmény, egy zseniálisan megkreált világban.

A Heroine című dal egy beharangozó teaser single-ként jelent meg. A track eredetije 1967-ben született Lou Reed tollából és az akkor debütáló Velvet Underground első lemezére került fel.
Billy Idol egy electro-dance-rock verziót készített belőle ...meg még vagy 10 remixet. Szerették is az amerikai klubokban játszani, amit a US Billboard Hot Dance Club Play charton elért 16. helyezés is bizonyít.

Ez a track nem a Cyberpunk legjobban sikerült felvétele, sőt talán összes többi jobb ennél. De ez volt az a track, amelynek készítésekor kitalálták és kidolgozták a Cyberpunk világát.

Még egy érdekességet érdemes megemlíteni: a Billy Idol coverjében hallható refrén nem Lou Reed eredeti Heroine dalából származik, hanem Patti Smith-től. A punk rock énekesnő Van Morrison 1965-ben kiadott Gloria című dalát dolgozta fel 1976-ban, de nem tartotta elég kifejezőnek a szöveget és belejavítgatott itt-ott. Így került bele a "Jesus died for somebody's sins but not mine" sor ...amit aztán Billy Idol is belecsempészett Heroine coverjébe.

Jack Johnson - Rocky Raccoon (Beatles cover)

Jack Johnson, a kaliforniai surfbajnok csodagyerekből lett soft-rock sztár (és a stílus megalkotója) egy rádió műsorban pattintotta el ezt a kevéssé ismert Beatles balladát.

Boyce Avenue - Wonderwall (Oasis cover)

A puerto ricoi akusztikus rockot játszó banda egyik legnézettebb coverje: 8.17 millióan látták. Nem rossz.

KLF - What Time is Love (KLF cover)

Nem, nem írtam el. A KLF (Bill Drummond, Jimmy Cauty) többek között arról is híres volt, hogy tízenegynéhány dalukból évekig tudtak lemezeket kiadni. A dalok legtöbb verzióját simán remixnek nevezhetjük, de akad pár állomás, amit már új trackként kell elismernünk.

A legismertebb szerzeményük a What Time is Love? 1988 és 1997 között több mint 30 különféle formában jelent meg. Ezek közül négy verzión mutatom be a saját-dal-feldolgozás egyetlen és utánozhatatlan mestereit.

Időben visszafele nézzük meg a változást.

Ike & Tina Turner - Proud Mary (Creedence Clearwater Revival Band cover)

A dalt 1969-ben rögzítette a dal írója, John Fogerty és csapata a Creedence Clearwater Revival. A szöveg Fogerty New Orleansban töltött ifjúkoráról szól, amikoris még minden munkát el kellett vállalnia, hogy kis túlzással, egyáltalán enni tudjon.

A címben szereplő névről a legtöbben azt gondolják, hogy egy létező vagy kitalált személy, de valójában egy New Orleans-i gőzhajó neve.

A dal aztán a sok világsláger között a legnagyobb sikert hozta Fogerty-nek, szinte minden országban top 10 sláger lett és megkapta a Grammy Hall of Fame díjat.
...és itt jön a rekord. Az Ike és Tina által újragondolt dal másodszor is megkapta ugyanezt a díjat, ami egyedülállóvá teszi a zenetörténelemben.

Amii Stewart - Light My Fire (Doors cover)

A Disco korszak egyik legmeghatározóbb női előadója Emii Stewart és talán mindenki rázta már a fenekét a Knock on Wood című slágerére. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy nem csak énekel, de táncos, koreográfus és színésznő is volt.

1978-ban, a spanyol Baccara duoval egyidőben dolgozta fel a Light my Fire -t, a rock rajongók legnagyobb bánatára és a disco rajongók legnagyobb örömére. Mindkét track siker lett, de hosszútávon Emii Stewart verziója maradt ismert.

Jimi Hendrix - All Along The Watchtower (Bob Dylan cover)

A dalról a legtöbben azt hiszik, hogy Jimi Hendrix írta. De ez nem így van. Hendrix felvétele "csak" egy cover.
A dalt Bob Dylan írta 1966-os, súlyos motorbalesetét követő, bibliába forduló időszaka alatt.
Én magam nem vagyok oda Dylanért, de azt mindenképpen el kell ismerni, hogy rengeteg olyan dal forog a zenei világban, amit ő írt és adott elő eredetileg. Azaz Dylan igen sikeres, termékeny és nagy hatású dalszerző ...amit előadásmódja és nem létező hangja nem igazán támogat. Így lehetett az, hogy az eredeti All Along The Watchtower-t csak a Dylan rajongók ismerik.

A dal szövege kissé kaotikus és talán még senkinek sem sikerült kibogozni. Egy bohóc és egy tolvaj párbeszéde, és bibliai utalások elegye. Talán a drogjai nélkül maga Dylan sem érti. Volt viszont egy másik zenész zseni, aki érezte és talán értette is. Talán mert maga is drogokon élt: Jimi Hendrix.

Hendrix nem csak eljátszotta a dalt, de még valamit belecsempészett: a gitárszóló műfaját a kevésbé zeneértők, illetve a rock zenéért nem rajongók számára is érthetővé és élvezhetővé varázsolta.

GUN - Word Up! (Cameo cover)

1994-ben az MTV Best Cover Version díj nyertese a skót GUN, a Cameo legismertebb szerzeményének feldolgozásával.
Word Up!

Pink, Britney Spears, Beyonce - We Will Rock You (Queen cover)

Nem tegnap volt, hogy a Pepsi reklámfilmet készített a Queen We Will Rock You dalából. Jónak talán akkor lehetne minősíteni, ha mindenkinek jól állt volna ez a dal, de ez sajnos nem jött össze. Szubjektív véleményem szerint csak Pink volt pariban a dallal. Bár még Enriqe okozhatott volna meglepetést, ha dalolni kezd, de hála Istennek, nem tette.

Aztán ott van még a már réges régen elfeledett Five vagy 5ive nevű tini-tonik fiúcsapat, akik ugyancsak a Queen két még megmaradt tagjával adták elő a szerzeményt. (John Deacon, aki ezt a dalt szerzőként jegyzi, 1997-ben kilépett a csapatból) És hogy az előző bekezdés szóhasználatával éljek: a Five-nak nem állt olyan rosszul ez a dal, sőt.

Agnes Ingarra - F*ck You (Cee Lo Green cover)

A F*ck You a youtube talán legtöbbször feldolgozott dala. Ezek a coverek általában borzasztóan rosszak, vagy nagyon jó karaoke előadások, de ritka az olyan egyéni, mint Agnes Ingarra feldolgozása. Lassú tempóbol gyors, aztán a végén visszalassul, kis latinos beütés, hibátlan hangzás és előadás.

Ha valaki nem kíváncsi Agnes napi sztorijára, az tekerjen bele a videoba az 55. másodpercre, ahol az előadás kezdődik.

Joe Anderson, Jim Sturgess, Salma Hayek - Happiness is a Warm Gun (Beatles cover)

Julie Taymore rendezte 2007-ben az Across the Universe című filmet, ami 34 Beatles dalra épül és olyan sztárok bukkannak fel benne, mint Joe Cocker, Bono vagy Eddie Izzard. A filmben nem csak eljátszák a dalokat, de néhol kissé át is értelmezik azokat. Az egyik legjobban sikerült ilyen dal a Happiness is a Warm Gun.

Kina Grannis & Boyce Avenue - Fast Car (Tracy Chapman cover)

A Boyce Avenue az első számú példa arra, hogy hogyan kell a közösségi oldalak segítségével sztárrá válni. Nem ment egyszerűen. Rengeteg munkával és még több videoval bizonyították a hallgatóságnak a tehetségüket. Coverjeik mindegyikében ott van a Boyce Avenue egyedi stílusa, pl. az, hogy 3-4 egymástól teljesen független dalt egybegyúrnak.

Michael Bublé - This Love (Maroon 5 Cover)

Nem hiszem, hogy Bublét vagy a humorát be kellene mutatnom. Ha mégis, akkor viszont jobb ha olvasás helyett a videot nézzük.

VersaEmerge - Toxic (Britney Spears Cover)

Csak azért van némi fogalmam arról, hogy kik a VersaEmerge, mert ebbe a videoba botlottam. És úgy tűnik, hogy a fiatalok nagy tervei esélyesek a megvalósulásra.

Cobus Potgieter - Freestyler (Bomfunk MC's cover)

Hogy ez cover lenne...? Hát nem igazán, bár ez a dobos csodagyerek így hívja a videóit. Valójában csak a dobsávot játsza újra. De ha ezt teszi, akkor a track az eredetinél kétszer nagyobb energiával üt.
A dél-afrikai Cobus videóit már több, mint 20 milliószor nézték meg. Nem kis eredmény, főleg ha azt vesszük, hogy még csak 23 éves és először 16 évesen vett a kezébe dobverőt. Erős, mi? Hát a Freestyler-je is az. Javaslom figyelni a 4.17-nél ledobolt, követhetetlen törtütem-sort.

Luke Moss - Ignition (R. Kelly cover)

A srác egy amatőr zenész és úgy gondolta, hogy milyen vicces lenne R. Kelly magamutogató RnB track-jét úgy előadni, mintha egy élet-halál szerelmes dal lenne a Coldplay előadásában.
A szöveg miatt kissé tényleg vicces, de valójában nem ez jut az ember eszébe először, hanem az, hogy "ki ez a fickó és miért hallgatom kussban ezt a dalt?"

Travis - Lovely Rita (Beatles cover)

1967-ben a Beatles megjelentette a rock történelem első kocept albumát, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band-et. A BBC 40 évvel később felkért néhány ismert és elismert csapatot, hogy játszanak fel egy-egy számot a lemezről ...az eredeti hangmérnökökkel és az eredeti négy sávos analóg studio rendszerrel (ami jelenleg Bono tulajdona).
Volt akiknek sikerült és volt akiknek nem. A Kaiser Chiefs például csúnyán megbukott, viszont a Travis játszi könnyedséggel és élvezettel rögzítette fel a választott dalt. És ez nagyon látszik a végeredményen.

A felvételről werk is készült. A klipp után azt is embedeltük, mert legalább akkora élmény látni őket munka közben, mint maga a dal. Enjoy!

Switchfoot - Crazy In Love (Beyonce cover)

Egyik nagy kedvencem ez a cover. A californiai szörfös keresztény-rockot játszó banda adott a dalba még egy kis kakaót. Igazi headbanger track lett belőle.

Jamie Cullum - Frontin' (Pharrell Williams cover)

Még párszor biztosan előkerül Jamie Cullum. Most éppen az ex-Neptunes Pharrell Williams Frontin'-ja miatt. A dal nem volt egy könnyen felejthető RnB sláger, De Jamie-nek sikerült úgy beletúrnia, hogy a youtube-on már az ő verziója a nézettebb. Nem beszélve arról, hogy Pharrell, aki az egyik legfelkapottabb RnB dalírnok és aki többek között megcsinálta Justin Timberlake-et is, lelkendezve gratulált Jamie-nek, amikor egy fogadáson egymásba botlottak.
Hát íme:

Agnes Ingarra - Rocketeer (Far East Movement ft. Ryan Tedder cover)

A dal (tucat)sláger és engem egyáltalán nem fogott meg. Aztán a neten teljesen véletlenül belefutottam egy filippino származású, washingtoni lányba, egy amatőrbe. Agnes egy olyan verziót készített, aminek ereje és hatalma van. A leány most épp az American Idol soronkövetkező szériájának területi válogatóján túljutva várja az országos megmérettetést. Hajrá!

Jamie Cullum - Wind Cries Mary (Jimi Hendrix cover)

Térjünk vissza még egy percre a Wind Cries Mary-hez, mert Jamie Cullum megérdemli.
A srác, aki nem csak a PR-je szerint, hanem valóban csodagyerek, ritka zseniális covereket rak le az asztalra ...de jazz sztenderdjei, saját szerzeményei és koncertjei is kihagyhatatlan minőségi élmények.

"Hull High" - Rescue Me (Fontella Bass cover)

A harmincasok, negyvenesek biztosan emlékeznek a Disney vasárnapok "Suli" című sorozatára, amit Gill Grant iró/producer (24, NCIS) és Kenny Ortega (Dirty Dancing, Salsa) rendező/koreográfus alkotott. A sorozatot nem csak a célcsoport szempontjából jól eltalált sztori és karakterek, de a nagyon igényesen kimunkált zenei betétek tették populárissá. Olyannyira, hogy a drágán készülő epizódokat a készítők nem tudták kigazdálkodni a büdzséből így 8 epizód után a Touchstone Television leállította a gyártást. A recept viszont zseniális volt és Kenny Ortega 20 évvel később rommá kereste magát a High School Musical sorozattal ...amely egyébként közel nincs a Hull High szintjén.

A sorozat egyik legemlékezetesebb jelenete és betétdala a Fontella Bass-től ismert Rescue Me, amelyet Steve Tyrell producer vezetésével studio session zenészek adnak elő. És milyen jól.

Richie Sambora - Wind Cries Mary (Jimi Hendrix cover)

1991-ben Richie Sambora (Bon Jovi) megjelenteti első szólólemezét és bebizonyítja, hogy nem csak a gitárszólókhoz és a dalok írásához ért, de énekelni is tud. A Wind Cries Mary Hendrix egyik nagy klasszikusa és azt gondolhatnánk, hogy nincs mit hozzáadni ...de azt gondolom, hogy Samborának sikerült.
A track érdekessége, hogy a szólóba a Hey Joe, szintén Hendrix csúcs-klasszikusának szólóját vegyítette.
A dalt a Ford Fairlane Kalandjai című film rajongóiak nem kell bemutatni, hiszen az egyik legismertebb betétdala ez.

Travis - Hit Me Baby One More Time (Britney Spears cover)

A coverek egyik nagy klasszikusa ez. A Travis jó érzékkel függetlenítette a divattól ezt a dalt és készített belőle egy örök soft rock slágert.

Hangolás

Sokszor ítélünk meg zenéket rossznak. Pedig az esetek többségében csak a zenész, vagy az előadó tette tönkre a zenét. De ez ritkán derül ki.

Sokszor érezzük azt, hogy az egykori ronggyá hallgatott kedvenc zenénk már elérte az unalom kategóriát, pedig szeretnénk még szeretni.

És sokszor gondoljuk azt, hogy egy dal, vagy zene jó, aztán jön valaki, aki még rá tud tenni egy lapáttal.

Ezek miatt szeretjük a feldolgozásokat, vagy ahogy manapság emlegetjük őket, a covereket. (A coverek nem tévesztendők össze a mash-up, a remix vagy a kareoke kategóriákkal)

A Zeneipari Újrafeldolgozó blog azért született, hogy a legfinomabb covereket gyűjtse egybe és ossza meg csatlakozottakkal, függetlenül attól, hogy a feldolgozó művészek ismert világsztárok, vagy otthon zenélgető amatőrök.

Na csapjunk a húrok közé