J.D. Fortune - Taste it (INXS cover)

J.D. Fortune, született Jason Dean Bennison, kanadai születésű zene- és életművész, önsorsrontó és egyszemélyes rock'n roll. És ez mind már gyermekkorában igaz volt, amikor nagyapja hatásáráa zenélni kezdett, kimaradt az iskolából és már fellépései is voltak. A Bennison nevet is ebben az időben cserélte le anyja lánykori nevére (Fortune), mivel apja gyakorlatilag elhagyta a családot és nem is érdeklődött fia iránt.

Érdekes, hogy 32 éves koráig, szinte semmit sem tudott kezdeni a tehetségével. Néha szólóban, néha egy JUICe nevű noname banda énekeseként, többször Elvis imitátorként "tengődött".

Ezidőtájt a föld nevű bolygó túloldalán egy INXS nevű világhírű ausztrál pop-rock banda nem képes felállni a frontemberük, Michael Hutchenche '97-es halála okozta veszteségből. Több vokalistával is próbálkoztak, de egytől egyik bukásnak bizonyultak.

2005-ben aztán Mark Burnett multi-csilliárdos angol reality producer és az INXS menedzserei, David Edwards, illetve Michael Murchinson úgy gondolták, hogy ez egy olyan világméretű probléma, amire rá kell építsenek egy (talán az első) világméretű reality show-t, aminek segítségével végre megtalálhatják az INXS második frontemberét.
(Csak, hogy tisztán lássunk, ki is ez a Burnett csóka, mondok néhány show-t, ami talán ismerős lehet: Survivor, The Apprentice, Okosabb vagy egy ötödikesnél?, The Voice)

Burnett és a menedzserek tehát megegyeztek a Farriss bratyókkal, hogy nem csak frontembert, de egy rakás pénzt is keresnek.
Nem tudom, hogy Magyarország kivétel volt-e, de az egész világon meghirdették a jelentkezési lehetőséget, és több ezer jelentkező demofelvételei közül választották ki azt a 15 versenyzőt, akik a CBS csatornán, élő műsorban küzdhettek meg az INXS megüresedett pozíciójáért.

A 15 között ott  volt J.D. is ...és nem tartozott az esélyesek közé. A kezelhetetlen, küllönc és exhibicionista J.D. nagyon megosztó volt. A producerek is többször elővették, hogy kirakják a show-ból, ha nem fejezi be a túlzottan szexuális mozdulatait, hiszen ezért büntethetik a műsort.
Az együttes tagjai pedig meg voltak győződve arról, hogy J.D. nem képes csapatban dolgozni, tehát nem nyerheti meg a versenyt.
Nos, végül éppen ezen tulajdonságai miatt nyerte meg.

A nagy fordulat akkor következett be, amikor már csak nyolcan maradtak. Andrew Farriss írt egy gitár riffet, amit odaadtak a srácoknak, hogy írjanak rá vokált és szöveget. És persze dolgozzanak csapatban, tehát két négyes csoportba osztották őket. J.D. nem nagyon viselte társai gondolkodását és szerinte amatőr munkájukat, így a kamerákat kikerülve párszor félrevonult és megírta a saját verzióját. Aztán kockáztatott és megkereste a producereket, hogy hagy mutassa be a két csapat munkája mellett harmadikként a saját is.
A producerek dobtak egy hátast és megengedték neki. Ez lett a Pretty Vegas. Változtatás nélkül került a Switch albumra, és lett 1997 óta az első toplistás INXS dal.
Mire a showban elhangzott, az INXS tagjai már kívülről fújták és imádták, sőt a statiszták is, akik a próbákon is jelen voltak. A Pretty Vegas már a verseny ideje alatt a rádiókba került, ahol igen sűrűn játszották azt.
A siker bombaként robbant. A dal a US Billboard hetedik helyéig kúszott.





Aztán jött a Switch album, a világ körüli turné, közben további klippek forgatása ...és így telt el 3 év.
Aztán a turné utolsó állomásán, Hong Kongban, az együttes tagjai kezet ráztak vele, majd felszálltak egy gépre ...amire J.D.-nek nem vettek jegyet. Egyszerűen otthagyták őt a reptér várójában.

Az újságoknak azt nyilatkozták, hogy eddig tartott a szerződés és ezt J.D is tudta. Aztán hivatkoztak még arra, hogy J.D. túl sokat költött kokainra, illetve túl sokat költött úgy általában. Persze bármi más is lehetett a háttérben, mert az INXS nyilatkozatai nem túl valóságszagúak.
Szubjektív véleményem szerint, egy rock sztár már csak ilyen, Hutchence meg még ilyenebb volt, bele is halt. Az ilyenek szoktak legendává válni. És J.D.-t imádta a közönség, meggyőzte a régi INXS rajongókat (ami egy lehetetlen feladat megoldása volt), sőt egy új, fiatalabb generációt is meghódított, ami nélküle nem ment volna. Az ember azt hinné, hogy ezek a lényeges dolgok egy banda esetében...

Azt gondolhatnánk, hogy J.D. nagyot koppant, az INXS pedig nem sérülhetett az incidensben, mert akkora sztárok.
Annyiból ez igaz, hogy J.D.-ből tényleg homless lett (nem vicc, nem túlzás). De a pénzét nem (csak) drogra költötte, hanem egy szóló album felvételeire, stúdiózenészekre és stúdióidőre. Aztán a pénz elfogyott, a munka pedig félbemaradt. Ennek a pénzhiány mellett más oka is volt. Az INXS-szel kötött szerződése nem engedte meg a szóló fellépéseket és a dalkiadást 5 éven keresztül. Kedves, mi?
Tehát J.D. mindent elvesztett, és az egyetlen dologból, amihez értett, nem csinálhatott pénzt. J.D. 2009-ben az utcán élt.

És mi lett az INXS-szel? Hát bizony elszámolták magukat. A rajongók felháborodtak és követelték J.D.-t. Farriss-ék lettek a gonoszok, akik kihasználtak egy szegény, szerencsétlen fiút. (Ami azért nagyjából igaz is volt.)
Nem nagyon volt mit tenni. 2010-ben megkeresték J.D.-t, hogy pár turné erejéig újra szerződhet velük. Így kicsit összeszedheti magát anyagilag, de a szóló munkát továbbra is tiltották, illetve komoly szabályokat kötöttek ki J.D. viselkedését és nyilatkozatait illetően.

Az INXS viselkedése viszont továbbra sem volt baráti, az egész megbánás és reunion csak színjáték volt. És ezt a rajongók érezték. Hát hogy a fenébe ne érezték volna, amikor a koncert plakátokon vagy nem volt rajta J.D. neve, vagy csak vendégként jelent meg?
Ennek ellenére Farriss fiúk minden interjúban határozottan állították, hogy megegyeztek J.D.-vel és már az együttes állandó tagja.
2010-ben megjelent az Original Sin album, amin J.D. mindössze egyetlen dalt énekelhetett, a Stairst.
A színjáték már olyan átlátszó volt, hogy a rajongók kérdései és negatív kommentjei elárasztották az INXS közösségi oldalait.

Aztán J.D. Fortune elmondása szerint, 2011 augusztus 18.-án felébredt, odaült a notebookja elé, és az INXS weboldalán azt olvasta, hogy Ő és Jon Farriss megegyeztek, hogy a továbbiakban külön folytatják a munkát. Pedig ilyen beszélgetés nem történt meg, mindenben tartotta magát a szabályokhoz, okot nem adott a kirúgásra, és eszében sem volt szerződést bontani. Állítása szerint a mai napig fogalma nincs, hogy mi történt, de az egész nyilatkozat hazugság volt.

Én azt gondolom, hogy jobb ez így. J.D. teljesértékű világsztár, és nincs szüksége az INXS-re.
Még 2011-ben eladta pár korábbi szóló dalát a CBS társaság sorozataihoz, és újra nekilátott a szólóanyagának elkészítéséhez. Illetve ez már valójában csapatmunka, mivel megalakította a Fortune nevezetű bandát, aminek a tervek szerint még idén megjelenik az első albuma.

Ennyit a történelemről és most jöjjön a cover ...ami valójában nem az, de mégis :)

A poszt apropója a Taste It, amit Michael Hutchenche írt / talált ki egy improvizációs zenélgetés alkalmával. Az is borzasztóan jó, de J.D. sem rossz, sőt sikerült még plusz energiákat préselnie a dalba.



De azt gondolom, hogy J.D. tehetségét és az INXS élén töltött időszakát leginkább az AFL döntöjének megnyitóján előadott 3 számos produkció mutatja be.



És hogy milyen lesz JD saját albuma? Itt egy kis ízelítő. (További demokat itt találsz)
Jó szórakozást!