Alice Cooperről és a Superstarról egyenként is könyveket írnak, de azért a rend kedvéért néhány sort fűzök ehhez a kissé ismeretlen 1996-os coverhez.
Először is tisztázzuk az előadó személyazonosságát: az urat Vincent Damon Furniernek hívják, akinek valójában nem a művészneve az Alice Cooper (ami ugye egy női név), hanem az 1966-ban alapított glam rock formációjának neve, amelynek tagjai még Glen Buxton, Michael Bruce, Dennis Dunaway, és Neal Smith.
Persze az idők során a névadó kísértet neve ráragadt Furnierre, mivel gyakran sminkelte magát szellemnek, vagy hullának.
Nos, Furnier 1996-ban (48 évesen) Rice és Webber rockoperájának londoni (újra)felvételére vállalta el Herodes szerepét. De sem ez, sem a korábbi, sem a későbbi remake-ek nem tudták megközelíteni a Norman Jewison féle 1973-ban készült, két Golden Globe-bal díjazott film minőségét és sikerét. És mivel a remake felejthető volt, vele felejtődött Furnier Herodese is.
A dalt egyébként, érdekes módon, nem a kilencvenes évek Alice Cooper hard rock stílusában adja elő. Furnier visszanyúlt a gyökereihez, a hetvenes évek "No More Mr. Nice Guy" tipusú dallamos glamjéhez, ami az Alice Cooper legsikeresebb korszaka volt.
Az eredetinek mondható verziót Josh Mostel adja elő a filmben. Mostel táncos, komikus, szerző édesapjától örökölte tehetségét, amit gyermekkorában a Metropolitan Operában kamatoztatott, később pedig Broadway elődásokban és 1979 óta leginkább mozifilmekben.
Off a végére: Ted Neeley 40 év elteltével is teltházasan koncertezik Jézus szerepében (alább linkelve), de sajnos az eredeti film szereplő közül már mindenki kikopott mellőle. A legfájdalmasabb veszteség Neeley legjobb barátja, Carl Anderson, aki nem önszántából hagyta ott ezeket az előadásokat. 2004-ben súlyos betegségben hunyt el. Emlékére a post végén egy Jay Leno Show előadást linkelek, amelyben a Superstart adja elő egy kis soul-funk fűszerezéssel.
No comments:
Post a Comment