Elindult a ZUMTV

A Zeneipari Újrahasznosító Facebookról is elérhető zenecsatornája.

A Facebook oldalunk bal oldali listájában megjelent egy "Hallgass bele!" menüpont, amelyre klikkelve a Facebook elhagyása nélkül is élvezhetitek a Zeneipari Újrahasznosító blog video-streamjét. A playlist segítségével azokat a dalokat hallgathatjátok és nézhetitek folyamatosan, amelyekről a blogban olvashattok.
Azok, akik mellőznék a Facebook felületét, azoknak a közvetlen linket javaslom használni.
(A playlist folyamatosan fog bővülni.)

Hölgyim és Uraim... Az adást megkezdtük.

Rolling in the Deep (Adele covers)

Nem cover a dal. Adele felvétele az eredeti, pedig ahogy másnak is, nekem is ismerős volt. Mintha már hallottam volna. Sokáig a Moby Natural Blues volt gyanús, de nem. Lassan el kellett fogadnom a tényt, hogy ezt a dalt tényleg a mindenféle díjak nyertese, Paul Epworth brit producer és az akkor 22 éves Adele közösen írták. Persze, ha akarunk felfedezhetünk benne mindenféle blues és jazz közhelyet, de épp ettől fülbemászó és ettől zseniális.

A dal 2010 november 29-én jelent meg, mint Adele második albumának vezér-dala és érdekes módon előbb lett bomba siker az USA-ban, mint az angol hazai pályán. Nem mintha sokat kellett volna várni a hazai és az európai sikerre, de tény, hogy a dalt amerikában úgy jegyzik, mint az elmúlt 25 év legnagyobb crossover slágerét. Mert az hagyján, hogy párhuzamosan több listán lett első, de a legkülönbözőbb stílusú rádióadók játszották. Igen, még a rock adók is, bár azok inkább a Linkin Park verzióját.

Csak az USA-ban 10 hónap alatt 5 millióan vásárolták meg a dalt, és 7 hétig maradt a US Billboard 100 listán első helyezett (eddig 2011-ben a leghosszabb ideig). 11 országban lett No1 sláger, miközben Adele egy másik dala, a "Someone Like You" is felkerült a top 5-be, sőt angliában és több más országban szintén elérte az első helyet. Adele egyszerre volt jelen az első és második albumával az album chartok első 5 helyezettjei között, miközben a singles chartok legjobb 5 helyezése közt is ott volt kétszer, a Rolling in the Deep és a Someone Like You dalokkal. Na ilyet egyedül a Beatles volt képes megcsinálni, 1964-ben.

Huhh... és akkor még nem beszéltünk a videoról, ami a 2010 és 2011-ben a legtöbbet nevezett klipp volt, nem beszéltünk arról, hogy a legrövidebb idő alatt a legtöbbet feldolgozott dal rekordját is megdöntötte, illetve arról, hogy még csak 23 éves.

Na nézzük a covereket.

Bemásolok ide néhányat, de érdekeset én inkább az amatőrök között találtam. A Linkin Park szerintem nagyon gyenge, de a LP rajongók szerint sokkal jobb az eredetinél (ez azért vicces kijelentés). Mindenesetre tény, hogy a Linkin verzió megjelenésekor a 23. helyen nyitott az iTunes Singles listán. Hát úgy látszik nekik a pap, nekem a papné.

A Mike Posner és a Mike Tompkins féle verzióban van némi ötlet, a Boyce Avenue hozza a megszokott, legmagasabb színvonalú akusztikus cover verziót, illetve hasonlót ad elő David Choi, koreai származású zenész és a Warner egyik hivatalos házi dalszerzője. John Legend, a Linkin Park és a többi "sztár" nem tudott érdemben hozzá adni a dalhoz ...szerintem.
A sor végére hagytam egy videot, ami kilóg a sorból: Jorge és 6 éves lánya Alexa Narvaez, akik együtt dolgoznak fel és énekelnek dalokat. Amit ők csinálnak az nem is feldolgozás, hanem valami teljesen más, ami inkább már a csoda kategóriába tartozik. Itt olvashatsz róluk többet.

Jamie Cullum - Don't Stop the Music (Rihanna cover)

Jamie Cullum több, mint csodagyerek. Már húsz évesen is kategóriájának legszínesebb és legsikeresebb szerző-előadója volt, ami a crossover-jazz és a blue-eyed-soul keveréke. Tehetsége több területen is kimagasló: vokálja, zongorajátéka és dalszerzői képessége, virtózitása, nem csak korához képest magas színvonalú, de azokhoz képest is, akik több lemezt adtak ki, mint ahány éves Cullum.

A '79-es születésű brit jazz előadó felmenőinek a bárénekes apai nagyapját leszámítva semmi köze nincs a zenéhez, inkább a táblázatok és számok világában éltek.
Cullum rakéta startját jól mutatja be az első lemezének története, amit pénz hiányában mindössze 500 példányban adott ki, de épp a ritkasága miatt az eBayen 600 USD alatt nem nagyon lehet megvásárolni.

A 2003-as első televiziós fellépését követően azonnal egy egymillió fontos szerződést kapott a Universaltól, kiütve ezzel a Sony elhamarkodott ajánlatát. A szerződés 3 albumra szól és már az első Universalos korong rekorder lett: No1. all time best selling UK jazz album ...és 2003 év végére már az No1. all time best selling jazz artist címet is kiérdemelte. És ekkor Jamie Cullum még csak 24 éves.

A 2 óránál is hosszabb koncertjei között nincs két egyforma, az előadott számok listája és hossza mindig változik a hangulattól és az improvizációktól függően.

Cullum albumain mindig akad néhány feldolgozás is. A jazz szerzemények mellett megtalálhatóak a legutóbbi pop slágerek feldolgozása is, ugyanúgy, mint a klasszikus rock trackek ujragondolása. Egy ilyen feldolgozás miatt lett a megasikeres Pharrell Williams Cullum lelkendező rajongója, aki a Frontin' dalának feldolgozása után felkérte őt a következő albuma vendégszerzőjének és vendégelőadójának.
Sajnos a kiadók nem tudtak megegyezni a jogokon, így a Pharrellel közösen írt dalokat nem ismerheti meg a közönség. Később Pharrell albumán mindössze egyetlen track jelent meg, amin Cullum vokálja hallható, de a borítón sehol nem tünteik fel a nevét.

Cullum 2003 óta folyamatosan söpri be a különféle szakmai díjakat és 2010 óta minden kedden saját jazz műsort vezet/szerkeszt a BBC Radio 2 adón.
Érdemes még megemlíteni, hogy a Clint Eastwood felkérésére készített Gran Torino című film azonos című betétdalát 2009-ben Golden Globe díjra jelölték.

A Don' Stop the Music track Cullum legutóbbi, 2009 júniusában megjelent The Persuit című stúdió albumán szerepel. A cover eredetijét a Grammy díjas norvég Stargate nevű produkciós trió írta, akik 2006 óta az amerikai piacon is komoly sikereket könyvelhetnek el. (Vicces, hogy szőke norvég srácok írják a toplistás fekete RnB dalokat például Beyoncé-nak, Rihannának, Ne-Yo-nak, a Blue-nak, a Mis-Teeq-nek, Chris Brown-nak, Lionel Richie-nek és Jennifer Lopez-nek.)
A Stargate legnagyobb és legtermékenyebb befektetése ma a barbadosi Rihanna, akinek pl. tavaly és idén már három No1 dalt sikerült írni. A Don't Stop the Music is kifejezetten neki készült, még 2006-ban és 12 országban lett listavezető ...de a US Billboardon "csak" a 2. helyig jutott.

En-Rage - Run To You (Bryan Adams cover)

A dalt 1984 elején Bryan Adams írta, Jim Vallance producer/dobos közreműködésével. És bár a Run To You máig az egyik legnagyobb Adams siker, eredetileg a Blue Öyster Cultnak írta, megrendelésre.
A BÖC viszont a lúzerek királyává avatta magát (csakúgy, mint a 38 Special), azzal hogy visszaküldték a dalt Adamsnek, mert szerintük laposra sikeredett. (Mondták ezt azután, hogy Adams nem sokkal korábban megírta nekik a máig legnagyobb slágerük alapját, a Don’t Fear the Reaper-t.)

Ezek után Adams csak annyit mondott, hogy "kapjátok be" és gyorsan feljátszotta szerzeményét, ami így még éppen rákerülhetett 4. albumára, a Recklessre. Az album '84 októberében került kiadásra és a Run To You azonnal felkerült a legnevesebb top-listákra. A US Billboard 6., a US Billboard Rock Tracks 1., a UK Singles Chart 11. helyét foglalta el. A Reckless album egyébként egészében is betalált a nyolcvanas évek mainstream rock fogyasztóinak. Összesen 6 dal került fel róla a listák top 30 trackje közé.

A Run To You-nak aztán a következő 25 évben sokféle feldolgozása született, de egyet kivéve nincs köztük értékelhető, vagy említésre méltó.
De ott van az az egy, 1992-ből, amit az En-Rage nevű brit dancefloor formáció követett el. Ma már persze rajtuk is lehet mosolyogni, de '92-ben a közönség imádta és az igen zúzósnak számító hi-energy besorolást kapta, azaz minden dance-clubnak kötelező volt játszania.

Kyle Puccia - Friday (Rebecca Black cover)

Ha már lelazultunk annyira, hogy az előző Fluor covert megvitattuk, akkor jöjjön még egy ráadás egy hasonlóan (ha nem erősebben) megosztó dal: a Friday. Minden idők legvirulensebben terjedt zenei videója ...illetve annak egy olyan coverje, amely komolyan vette a viccet.
De először jöjjön Rebecca Black.

Hát nem tudom, hogy a faék egyszerűségű kiscsajnak szerencse vagy katasztrófa volt a Friday megdönthetetlen rekordja. Ugyanis az ő kis szösszeneténél sokkal szánalmasabb és egyben szórakoztatóbb dalocskák nem terjedtek így. És talán pont ez volt a lényeg. Hogy elsőre nem is tudjuk határozottan eldönteni, hogy ciki-e és miért ciki? Valójában ma sem érti senki, hogy egy ilyen értéktelen és érdektelen semmi, hogyan kavarhatott ekkora port. Pláne, ha hiszünk a kritikusoknak és a díjaknak, és tényleg a világ legrosszabb dalát kombinálták a világ legrosszabb előadójával.

Júniusban el is távolították a YouTube-ról a hivatalos videót, mivel a kiscsaj lelkileg nagyjából tönkrement abba, hogy a Friday-t154 milliószor nézték meg, nagyjából ugyanennyi negatív kommentet hagyva az oldalon. Mindössze 451 ezren nyilatkoztak pozitívan, de arról nincs infó, hogy ebből hányan voltak bérkommentelők. (Nem tudom, hogy az általan beágyazott video mikor lesz leirtva, de lehet, hogy mire olvassátok a posztot, már ez a feltöltés is áldozatul esett a vadászatnak - Hát ez meg is történt, viszont úgy tűnik, hogy hivatalosan is visszakerült, így most újabb videókat linkeltem be a letiltott helyére)

Morbid vicc, hogy a dal és a video elkészítését Rebecca édesanyja rendelte 4000 dollárért. Egy életre szóló ajándék...

Bár Rebecca biztosan örült, azért Katy Perry producereit szerintem nem a segítő szándék, de sokkal inkább a virulencia hozta többlet bevétel vezérelte, amikor Rebeccát meghívták Katy Perry Last Friday Night klippjébe, hogy játsza el Katy legjobb barátnőjét.
Jött is a nézettség meg az ismertség, mint a villám.
De a nézettségért az MTV is kihasználta szegényt, amikor díjátadóján vele konferáltatták fel és adatták át az MTV online díját.

A 14 éves Rebeccát most egy másik dallal próbálják menteni (My Moment), de a tippem az, hogy ez soha nem fog sikerülni. Nincs más lehetőség, Rebecca Black-nek nevet kell változtatni, hogy a jövőben normális életet élhessen ...és egy arcplasztika sem árthat, biztos, ami biztos.

Ennyit mára Rebeccáról és térjünk rá a Friday coverre.

Na igen. Megszámlálhatatlan béna, gusztustalan és humortalan cover, illetve remix született, de volt egy, ami igen meglepően jól sikerült.

Egy bizonyos Dan Dobi rendező fejéből pattant ki az ötlet, hogy vicces lenne komolyan venni a dalt (arra azért felhívja a figyelmet, hogy nem Rebecca Blackből csinálnak viccet). A projectbe meghívta egy barátját a Los Angelesben élő Kyle Puccia zeneszerzőt, énektanárt és előadóművészt, aki élvonalbeli és leendő sztárokat tanít énekelni.

Kyle és Dan mindössze 12 óra alatt megírták, felvették, leforgatták, megvágták és feltették a covert a YouTube-ra. A feldolgozásuk humora magas színvonalú, csakúgy mint az előadás ...egyedüliként a tengernyi Friday cover közül.

Kesh - Mizu (Fluor Tomi cover)

Hónapok óta röhögünk Fluor Tomi sikerén, pedig aki egy picit is jobban belegondol, hogy mit csinált ez a srác, az rájön, hogy nem összekeverendő az Uhrin Benedek tipusú cikisztárok munkájával. Fluor beletrafált a mai tinik ecccerűségébe és mindezt úgy csomagolta be, hogy az olajozottan csúszik le a fülükön az agyukig.
Tény, hogy Fluornak nincs Ricky Martin feje és teste, de az téved, aki ebből arra következtet, hogy a siker a véletlen műve.

A '87-ben született Fluor Tomi (alias Karácsony Tamás) nem ma kezdte a feltörekvést. 16 évesen 232 pályázó közül nyerte el az Animal Cannibals tehetségkutatóját, a Mikrofon Mániát, majd maradt is a hazai underground hip-hop scénájában előadóként, ujságíróként, és a stílus meghatározó honlapjának szerkesztőjeként.
Aztán jöttek az albérlőtárs SP-vel közösen írt, hirtelen nagy ismertségű, de gyorsan elfelejtett slágerek ...és a Mizu-láz, amiből már politikusok is idézgetnek.
Ez van srácok. Itt ez a Karácsony Tamás gyerek, aki megcsinálta. Lehet, hogy tenyérbemászó az arca és nem túl szofisztikált a célcsoportja, de megcsinálta és a vonat robog.

Ezt a megállíthatatlan robogást vette észre a 2009-ben Custom Colors-ként alakult, de Herrer Sára csatlakozása óta Kesh néven azonosítható, viszonylag ismeretlen, de magas minőséget képviselő akusztikus banda.

Bár 2010-ben megnyerték a Zöld Pardon házi tehetségkutatóját és kiadtak egy EP-t is, ahhoz, hogy előrelépjenek kellett egy nagy dobás. És mivel ez önerőből eddig nem sikerült, egy jól elkapott pillanatban felugrottak Fluor Tomi száguldó gyorsvonatára és előadták a Mizu akusztikus coverjét. Ami bizony zseniális és annak a célcsoportnak is üt (illetve visszavesz azok vigyorából), akik eddig nagypofával élcelődtek Tomin és a Mizun.
Játsza is az MR2, minden nap és igen sűrűn, a zeneértő és sznob hallgatók nagy örömére is.