Art of Noise feat. Tom Jones - Kiss (Prince cover)

A Kisst mindenki ismeri. Sok fiatal meg van győződve arról, hogy Tom Jones adta elő először 1988-ban, és ezen tévedésben élők közül néhányan vannak annyira tájékozottak, hogy ugyanezt az Art of Noise-ról mondják el.

Miközben teli vigyorral olvasod ezeket a sorokat - hiszen te tudod, hogy az Art of Noise előtt két évvel, 1986-ban Prince volt az eredeti előadó - én azt mondom jól kapaszkodj meg valami igen masszívan rögzített tárgyba.

Nos, az van, hogy tévedsz. A Kiss című dalt először a Mazarati nevezetű RnB csapat játszotta fel 1985 végén. Hoppá...

És eredetileg egy blues ritmusú dal volt, amit megrendelésre írt nekik Prince. Csakhogy a Mazaratinak nem tetszett a lagymatag stílus és beletolták a funky-t. Amikor Prince meghallotta a Mazarati felvételt, rájött, hogy a nem kicsit drasztikus módosítás zseniális, és azonnal visszavette a dalt. Megírta a gitár tracket, és fejhangon visítva fel is énekelte (na jó, falsetto). 

Itt kell megjegyeznem, hogy még a Mazarati verzió is borzasztóan unalmas, akkor milyen lehetett az eredeti Prince-blues...? De mindegy. A dal végül izgalmas és fülbemászó lett. Ez az a verzió, ami 1986-ban a Parade albumon jelent meg úgy, hogy már a gyártósort állították le, hogy rákerülhessen Prince újragondolt Kiss verziója is.  A sztorinak még érdekessége, hogy Prince meghagyta a Mazarati vokált háttérként, így a sikerből azért ők is kaptak.

De még ezen túl is van sztori. A hülyeség természetesen határtalan. A dalban közreműködő zenészek feljelentették Prince-t, hogy kevesebbet fizetett nekik, mint amennyi járt volna a dalban való közreműködésükért. Úgy érezték, hogy a refrének alkalmával hallható fél másodperces szünetért is jár nekik pénz. (Az USA-ban másodpercre fizetik a session zenészeket) Arról sajnos nincs hír, hogy mi lett a feljelentés eredménye.

A Warner Bros. nem nagyon értette ezt az egész hercehurcát. Nem éreztek semmi különöset a dallal kapcsolatban és nem is akarták megjelentetni kislemezen. Hogy mekkorát tévedtek, azt jól mutatják a dal által elért eredmények: US Billboard No1. és 8 további országban Top10, illetve hozott egy Grammy díjat is.

A Prince féle Kiss-ből aztán több verzió is készült. A leggazdagabb verzió a kislemezre készült, több hangszerrel, hosszabb instrumentális betétekkel.
Aztán jött az Art of Noise és 1987-ben kicsit továbbgondolta a felvételt (de csak '88-ban került kiadásra). Sokkal határozottabb, férfiasabb és keményebb, ugyanakkor modernebb, elektronikus hangzást álmodtak meg a covernek. Ez olyannyira jól sikerült, hogy pl. Angliában egyel jobb helyezést értek el a UK Singles charton (5.), mint a Prince verzió. Ezt a kiugróan magas sikert az Art of Noise már csak egy évvel később, a Yebo-val tudta überelni, aztán be is fejezték a pályafutásukat.











Az Art of Noise cover egyébként nem csak a Kiss-szel és Tom Jones hangjával játszik, de az Art of Noise akkorra már klasszikussá és legendássá vált track-jeivel is. A feldolgozás közepén ugyanis sorban jönnek a Dragnet, a Peter Gunn és a Close, az Art of Noise legnagyobb sikerei ...amelyek közül az első kettő szintén cover.