Snap - The Power (Chill Rob G. cover)

Tudom, már megint a szokásos: te azt hiszed, hogy az ismert előadó az eredeti, pedig nem :) Hát ilyen ez a popszakma. A Power ugyanis már akkor is létezett, amikor Turbo B.-t még Durron Butlernek hívták, és a Snap még pajzán gondolat sem volt. És akkor a sztori:

Ecccer volt hol nem volt, volt két német srác: Michael Münzing és Luca Anzilotti (művésznevükön Benito Benites és John "Virgo" Garrett III), akik kitalálták a Powert, azaz összevagdosták a zenét, ráreppeltették Chill Rob. G.-t, és 1990-ben kiadták az USA-ban Power Jam néven.

Aztán jól megbuktak, mert az akkoriban új amerikai sample törvényt (hangminta használatot) sokszorosan megsértették. A dalt nem játszhatták a rádiók és nem árusíthatták a boltok.
Nos, nem volt mit tenni, jogokat kellett engedélyezni, újra fel kellett venni a dalt, és kihagyni mindent, amiért nem fizettek jogdíjat, vagy nem a megállapodásnak megfelelően használtak.
Chill Rob G. szerződése sem volt rendben, így ő lelépett és helyére Durron Butlert (Turbo B.) szerződtették.
És hogy sterilek legyenek a jogi körülmények új céget és új csapatnevet is alkottak. Ez lett a Snap!

De hogy semmi se legyen olyan egyszerű, az első Power verzió betiltása után az amerikai Deff Boyz gyorsan megcsinált egy módosított verziót, ami legális volt. Ez lett a Swing, amivel lenyúlták (volna) a Power világsikerét.

Aztán 1-2 hónap elteltével jött a Snap! féle Power és tarolt. A Deff Boyznak pedig nem igazán sikerült a farvizen evezés.

Nekem speciel a Deff Boyz anno legalább annyira bejött, mint az elcsépelt Power, ha nem jobban. De döntsétek el ti, hogy szerintetek a három verzióból melyik a legjobban sikerült darab.

Ray Parker Jr. - Ghostbusters (Huey Lewis cover)

Hallgasd meg Huey Lewis I Want a New Drug című számát, és ha úgy érzed, ismered a dalt, (pedig most hallod először) jól érzed.

Huey Lewis 19 toplistás dalt írt a nyolcvanas években. Az egyik közülük az I Want a New Drug, jellegezetes gitár riffel és dallamvezetéssel. A dalt tartalmazó album 1984 januárban jelent meg, 

ami már nem csak a nagyközönségnek tetszett, de a hollywoodi producereknek is. Felkérték hát Lewist a Ghostbusters film betétdalának megkomponálására. Lewis azonban visszautasította a megbízást, mivel épp a Back to the Future film betétdalaival volt elfoglalva (Ugye emlékeztek a Power of Love-ra?).

VJ Aditya - Sweet Child o' Mine (Guns'n Roses cover)

Ez tulajdonképpen egy nagyon jól sikerült reklám, amiben klasszikus indiai hangszreken és stílusban adják elő a Guns egyik legnagyobb slágerét.
A reklám a Channel [V]-t, a (világ talán legnagyobb zenei csatornáját / hálózatát) hivatott népszerűsíteni.
A szitár szólista egyébként az egyik legnépszerűbb műsorvezetőjük, Aditya Roy Kapur.

Pannonia Allstars Ska Orchestra - Police in Helicopter (John Holt cover)

John Holt egy igazi kingstoni születésű reggae csodagyerek, aki 12 évesen már tehetségkutatókon ismerkedett a színpaddal, 16 évesen pedig elkészítette első lemezfelvételeét. Széleskörű ismertségét a Paragons nevű banda élén szerezte meg, amit 23 évesen már ott is hagyott, és megkezdte szóló karrierjét, hogy a legnagyobb reggaae sztárok egyike lehessen.

Az lett. Ő lett a lassú és romantikus raggae királya. És mint minden sztár szerzeményeit, Holt dalait is rengetegen dolgozták fel a következő generációk. Választhattam volna közülük a Blondie-t, az Atomic Kittent, a UB40-t, vagy épp a Massive Attackot (meg mék sok más cover verziót), de a legjobbnak a magyar PASO Holt feldolgozását tartom, a Police in Helocoptert.

A dal eredetileg egy szomorú fűtermesztőről szól, aki bosszút fogad, ha a rendőrség felgyújtja az ültetvényeit, ami az egyetlen lehetséges pénzkereseti lehetősége a családja eltartásához.
A PASO ebből a szomorú dalból egy inkább dühös és harcos verziót faragott, egy amolyan "ne húzz velem ujjat" és "soha nem adom fel" fajtát ...dupla sebességgel és jól táncolható alappal.

Goodnight Argent play covers

A banda nevét gyorsan tanulják a rajongók. Jók a saját szerzeményeik, jók a feldolgozásaik, jól néznek ki, jó a dumájuk és még jobb a humoruk.

A csapat nagyon friss, de már megkapták a John Lennon International Songwriting Competition nagydíját, ahol több tízezer dal közül választották a "Battlegrounds" dalukat a legjobbak legjobbjának.

Gyors befutásukat azonban nem (csak) a saját szerzeményeiknek köszönhetik, hanem a kimagasló minőségű feldolgozásaiknak is. Ugyanazt az jól bevált utat követik, amit Tyler Ward, a Boyce Avenue vagy Alexa Goddard.

J.D. Fortune - Taste it (INXS cover)

J.D. Fortune, született Jason Dean Bennison, kanadai születésű zene- és életművész, önsorsrontó és egyszemélyes rock'n roll. És ez mind már gyermekkorában igaz volt, amikor nagyapja hatásáráa zenélni kezdett, kimaradt az iskolából és már fellépései is voltak. A Bennison nevet is ebben az időben cserélte le anyja lánykori nevére (Fortune), mivel apja gyakorlatilag elhagyta a családot és nem is érdeklődött fia iránt.

Érdekes, hogy 32 éves koráig, szinte semmit sem tudott kezdeni a tehetségével. Néha szólóban, néha egy JUICe nevű noname banda énekeseként, többször Elvis imitátorként "tengődött".

Ezidőtájt a föld nevű bolygó túloldalán egy INXS nevű világhírű ausztrál pop-rock banda nem képes felállni a frontemberük, Michael Hutchenche '97-es halála okozta veszteségből. Több vokalistával is próbálkoztak, de egytől egyik bukásnak bizonyultak.

Christina Aguilera, Lil' Kim, Mya, Pink - Lady Marmalade (Labelle cover)

A Labelle '74-es slágere először '75-ben lett US Billboard No1, aztán 26 évvel később, 2001-ben újra. Ezutóbbi verziót Missy Elliott hozta össze, igen ügyesen összeválogatott hangokkal. A dalt Mya, Pink, Christina és Lil'Kim énekelte fel.

Persze nem szabad megfeledkezni az All Saints 1998-as verziójáról sem, ami viszont UK Singles Chart No.1 lett. Ennek a covernek érdekessége még, hogy a lányok teljesen átírták a szövegét és csak a refrént tartották meg az eredeti formájában. Az All Saints verziót Timbaland felügyelte, ami azért garancia volt a sikerre.

Robbie Williams - Freedom (George Michael cover)

1996-ot írunk. Az egyik Take That tag, valami Robbie Williams kilép a csapatból és azt hiszi, hogy megáll a lábán, holott messze nem ő volt a Take That húzó neve.

Robbie Williams - Shine (Take That Cover)

Vidámító tudathasadás: Robbie Williams elénekli a Take That slágerét, amiben benne volt, de a sláger születésének idején nem volt benne, de most már megint benne van ...és a háttérben Gary Barlow vokálozik, aki benne volt a Take That kötelékében, amikor az eredetit felvették. Hát ezt tudja a BBC Live Lounge.

DeStorm - They Don't Really Care About Us ˙(Michael Jackson Cover)

Itt van ez a DeStorm gyerek és nagyon tudja mit akar. YouTube csatornáján hemzsegnek a jobbnál jobb beatbox/ének coverek. Persze ezek mind mennek szokás szerint az iTunesre, ahol aprópénzből gazdagodnak a tehetséges feltörekvők. DeStorm Power kifejezetten gyorsan.
Nos, DeStorm-tól nem szabad sajnálni. Keményen dolgozik és jól csinálja.
A They Don't Really Care About Us számot úgy adja elő, hogy az eredetivel szemben is abszolút vállalható, sőt a keménységére még rádobott egy lapáttal, amitől már nem egy Michael Jackson utánzat, hanem egy dühösebb, önmagában értelmezhető és értékelhető feldolgozás. Az előadás érdekessége még, hogy hangszert egyáltalán nem használ. Minden instrumentális sávot a saját hangjával helyettesít.

Tyler Ward, Alex G - Born This Way (Lady Gaga cover)

Tyler Ward és csipet-csapata jól keres az iTunes-on. Most épp a belassított Born This Way dallal.
Hogy ki az a Tyler Ward, és az elmúlt pár évben mit építget, arról itt olvashatsz.

Érdemes tovább olvasnod, ha azt hiszed, hogy mindent tudsz a dal születéséről.