John Lennon - Jealous Guy (John Lennon cover)

Lennon tavaly volt 70 éves. Akkor, a Facebookon, Lennon tiszteletére a következő kacifántos történettel ajánlottam ismerőseimnek a Jealous Guy dalát.

Gabriella Cilmi (plays covers)

Gabriella Lucia Cilmi szüleitől örökölt olaszos neve furcsán hangzik Ausztráliában, ahol született és él. A zenész és dalszerző csodagyerek ebben az évben tölti be a 20 évet, de már olyan eredményeken van túl (sőt volt túl már 16-17 évesen), amelyekről a legtöbb világszerte is ismert zenész csak álmodik: Toplistás dalok, világturné, 7 zenei díj és további 5 jelölés, világméretű reklámkampányban felhasznált dal, illetve a legkeresettebb világsztárokkal együtt dolgozni.

Cilmit leginkább a "Sweet about me" című szerzeményéről ismeri a közönség és sokszor keverik hangját Amy Winehouse hangjával ...akivel egyébként készült közös munkájuk.

Cilmi kisgyermekként sem Micimackót hallgatott. Helyette inkább Led Zeppelint, Beatlest, Nina Simone-t, Sweet-et, T.Rexet, és Janis Joplint. Azaz zenei ízlése és stílusa inkább a glam és progresszív rockból, illetve a mélyebb jazz és pop stílusokból táplálkozik. Jól tükrözik ezt a feldolgozásra választott dalai is.

Sara Bareilles (plays covers)

Sara Bareilles valaki, akire érdemes odafigyelni. Nem csak azért, mert szereti újraértelmezni és egyedi zongoraközpontú jazz-pop-rock stílusában előadni mások szerzeményeit, hanem mert a sajátjai is kivállóak.

George Michael - Somebody to Love (Queen cover)

Nyilván csak "percek" kérdése volt, hogy a Killer/Papa was a Rolling Stone cover után a másik nagy Five Live / George Michael sláger cover is felkerüljön a Zeneipari Újrahasznosítóra.

A Queen talán legnehezebben énekelhető dala 1976-ban jelent meg a Day at the Races albumon, amin a Somebody to Love volt a kiemelt single. A felvételen úgy hallatszik, mintha egy 100 fős gospel kórus adná a hátteret, de az "csak" Mercury, May és Taylor tökéletesen felénekelt és multitrackelt vokálja.

A dalt Mercury írta és mind szellemiségében, mind zeneileg az Aretha Franklin féle gospel-soul vonalat szerette volna megidézni a gitárfókuszú Queen stílusba ágyazva. Sikerült neki és nem is akárhogyan: szerzeménye a UK Billboard 2. a US Billboard 13. helyét szerezte meg.

A dalt többen is próbálták feldolgozni, de ezek az előadók nem hogy hozzáadni, de még elénekelni sem nagyon voltak képesek ezt az igen összetett és tehetséget próbáló dallamot.
Egy valakinek azért 1992-ben mégis sikerült kivétellé válni. Mr. Georgios Kyriacos Panayiotou-nak, művésznevén George Michaelnek. Sokak szerint ez volt élete legjobb előadása.

Ő maga így nyilatkozott egy 2011-es interjúban, amikor arról kérdezte a riporter, hogy pályafutása alatt kivel volt a legjobb együtt dolgozni:

Nem szívesen emelek ki senkit, mert mindegyik hatalmas élmény volt. De ami igazán meghatározó volt, az például a Queennel való közös munka, a Freddie Mercury búcsúkoncerten, ami egyszerre volt inspiráló és tragikus élmény a számomra. Nagyon megviselt lelkileg, amiatt, ami akkoriban történt a partneremmel. (George Michael élettársa, Anselmo Feleppa a koncert idején már AIDS-ben szenvedett, egy évvel később, 1993. márciusában halt meg.)

És bizonyítandó, hogy a szóbanforgó előadás nem egyszer és nem véletlenül sikerült neki, nem csak az ismert koncertfelvételt, de a próbát is belinkelem. (A háttérben felfedezhető az ámulatba esett David Bowie és Seal is)

Pick Up the Pieces (Average White Band cover)

A szám, amit mindenki ismer, de senki sem tudja, hogy ki játsza.
Hát előszöris nem ki, hanem kik... Ők az Average White Band. Ha ez így nem segített, akkor bizony mást nem tudok mondani, mert ez volt az egyetlen slágerük.

A szaxofon riffet Roger Ball, a banda alapítója írta 1974-ben. A lemez angol kiadása nem hozott sikert. Aztán 1975-ben kiadták az USA-ban is, ahol a funk-soul-groove-jazz vonalakra kicsit jobban figyelt a közönség. A rádiók játszani kezdték és a track néhány héten belül a US Singles Charton az első helyig mászott. Erre már az angol rádiók is felkapták a fejüket és kissé megkésve, de ők is játszani kezdték azt a számot, amit egy évvel korábban ignoráltak. Így viszont már az angol chartokon is megjelent a Pick Up the Pieces és egészen a 6. helyig jutott.