Cher - Walking in Memphis (Marc Cohn cover)

Ez az a dal, amiről mindenki azt gondolta (én is), hogy Elvisről szól. Pedig nem, ami igen meglepő.
Marc Cohn 1991-es nagylemezére írta ezt a dalt és valójában a "Blue Suede Shoes" sztorira utal:


Johnny Cash, Carl Perkins és Elvis együtt turnéztak 1955-ben. Az egyik fellépést követően Cash elmesélte barátainak, hogy Németországban a légierő hivatalos cipő viselete a kék szarvasbőr cipő, ami náluk igen nagy becsben tartott jampi cucc volt. Cash bedobta a rockabilly kitalálójának, Carl Perkinsnek, hogy írhatna egy dalt ezekről a cipőkről, mire Perkins csak annyit mondott, hogy "mit írjak róluk? Semmit sem tudok cipőkről". De aztán amikor a következő fellépésén azt látta, hogy a színpad közvetlen közelében egy srác kék szarvasbőr cipőben táncol a zenéjére, ihletet kapott és még aznap este megírta a "Blue Suede Shoes" slágert, amit aztán sok millió páldányban adtak el világszerte. A felvételt a Sun Records studiójában vették fel, Memphisben.

Carl Perkins felvétele gyorsan fogyott és minden héten magasabbra mászott a slágerlistákon, de még nem jutott el a csúcsra, amikor az RCA Records kiválasztotta a dalt új felfedezettjének, Elvisnek.
Az RCA pontosan tudta, hogy Elvis robbanni fog. Azt is tudták, hogy a Blue Suede Shoes dal is robban. Nem volt nehéz összadni, hogy a két komponens együtt azonnali világsiker.

Az RCA-nak olyan rádiós és tévés kapcsolatai voltak, hogy hiába futott Perkins dala felfele a listákon, ha az RCA is megjelenteti a feldolgozást, Carl Perkins verziója sosem ér fel a csúcsra. Azaz az RCA terve tisztán Perkins sikerének lenyúlása volt.

Elvis viszont barátjaként tartotta számon Perkinst és bár a felvételt elkészítette (ami a várakozásoknál is jobban sikerült), nem engedte kiadni az RCA-nak addig, amíg Perkins verziója emelkedett a listákon. Ez volt a feltétele és az RCA nagy duzzogva, de belement és türelmesen várt.

Már ez a sztori önmagában is példaértékű, de még nincs vége.

Perkins egy TV show felvételére igyekezett zenésztársaival, amikor súlyos, majdnem halálos autóbalesetet szenvedtek. Perkinsnek jóidőre le kellett mondania a zenélésről, pedig karrierje épp csak elkezdődött és a siker szele épp csak megérintette őt. Vagyona nem volt, nagy nyomorból kapaszkodott fel, a kevéske tartalékai pedig csak rövid időre voltak elegendőek.
(A post megjelenése után Lukáts Péter barátomtól megtudtam, hogy a balasetnek volt halálos áldozata. Carl Perkins testvére Jay szervezete 6 hónapig küzdött, de végül belehalt a baleset okozta sérülésekbe.)

Amikor Elvis megtudta, hogy mi történt barátjával, azonnal hívta az RCA-t, hogy amint lehet adják ki az általa felénekelt Blue Suede Shoes covert és juttassák el annyi rádióállomáshoz, amennyihez csak lehet. Az RCA bár meglepődött a fordulaton, de örömmel tette a dolgát.

Elvis kislemeze berobbant az Államokban, átjutott Európába is és világsiker lett. Pont úgy, ahogy azt az RCA és Elvis tervezte. Perkins pedig olyan összegű szerzői jogdíjat kapott, amivel kényelmesen felépülhetett és újraindíthatta karrierjét. Perkins később az egyik legkeresettebb rockabilly szerzője lett az ötvenes-hatvanas évek amerikájának, haláláig (2005) pedig szinte csak szupersztárokkal dolgozott.

Nos, ez a történet ihlette meg Marc Cohnt, amikor megírta a Walking in Memphis-t.
A dalban Memphis lelkéről, a hitről, a barátságról és az összetartásról ír, ami minden Memphisben élő és Memphisbe érkező lelkét átjárja.

A szövegben Elvis szellemét látja a Union Avenue-n. A Union Avenue pedig az az út, ahol anno a Sun Records studiója állt, ahol Perkins felvette a a Blue Suede Shoes-t. Elvis egyébként a saját verzióját jóval odébb, Nashville-ben rögzítette. Még csak nem is Memphisben.

És bár Cohn minden a dalhoz kapcsolható interjújában elmondja, hogy a szerzeménye Carl Perkinsről és a "Memphisi érzésről" szól, a világ valahogy ezt nem hallja meg és kizárólag Elvis emlékéhez kapcsolják.

A dal 1991-ben 13. lett a Billboard Hot 100-on és Grammyvel is jutalmazták.

Cher 4 évvel később, 1995-ben énekelte fel és adta ki, mint első európai kislemezét és európai turnéjának beharangozóját (pedig akkor már az államokban 22 album volt mögötte).
Cher nem tévedett. A dal a 11. helyig menetelt a UK Billboardon és teltházakat hozott a turnéjára.

Én Cher verzióját jóval gyengébbnek érzem, de a siker akkora volt körülötte, hogy megérdemelt egy postot itt a Zeneipari Újrahasznosítón.

Marc Cohn
Tags:
Marc Cohn, MTV Hive