Snap - The Power (Chill Rob G. cover)

Tudom, már megint a szokásos: te azt hiszed, hogy az ismert előadó az eredeti, pedig nem :) Hát ilyen ez a popszakma. A Power ugyanis már akkor is létezett, amikor Turbo B.-t még Durron Butlernek hívták, és a Snap még pajzán gondolat sem volt. És akkor a sztori:

Ecccer volt hol nem volt, volt két német srác: Michael Münzing és Luca Anzilotti (művésznevükön Benito Benites és John "Virgo" Garrett III), akik kitalálták a Powert, azaz összevagdosták a zenét, ráreppeltették Chill Rob. G.-t, és 1990-ben kiadták az USA-ban Power Jam néven.

Aztán jól megbuktak, mert az akkoriban új amerikai sample törvényt (hangminta használatot) sokszorosan megsértették. A dalt nem játszhatták a rádiók és nem árusíthatták a boltok.
Nos, nem volt mit tenni, jogokat kellett engedélyezni, újra fel kellett venni a dalt, és kihagyni mindent, amiért nem fizettek jogdíjat, vagy nem a megállapodásnak megfelelően használtak.
Chill Rob G. szerződése sem volt rendben, így ő lelépett és helyére Durron Butlert (Turbo B.) szerződtették.
És hogy sterilek legyenek a jogi körülmények új céget és új csapatnevet is alkottak. Ez lett a Snap!

De hogy semmi se legyen olyan egyszerű, az első Power verzió betiltása után az amerikai Deff Boyz gyorsan megcsinált egy módosított verziót, ami legális volt. Ez lett a Swing, amivel lenyúlták (volna) a Power világsikerét.

Aztán 1-2 hónap elteltével jött a Snap! féle Power és tarolt. A Deff Boyznak pedig nem igazán sikerült a farvizen evezés.

Nekem speciel a Deff Boyz anno legalább annyira bejött, mint az elcsépelt Power, ha nem jobban. De döntsétek el ti, hogy szerintetek a három verzióból melyik a legjobban sikerült darab.

Ray Parker Jr. - Ghostbusters (Huey Lewis cover)

Hallgasd meg Huey Lewis I Want a New Drug című számát, és ha úgy érzed, ismered a dalt, (pedig most hallod először) jól érzed.

Huey Lewis 19 toplistás dalt írt a nyolcvanas években. Az egyik közülük az I Want a New Drug, jellegezetes gitár riffel és dallamvezetéssel. A dalt tartalmazó album 1984 januárban jelent meg, 

ami már nem csak a nagyközönségnek tetszett, de a hollywoodi producereknek is. Felkérték hát Lewist a Ghostbusters film betétdalának megkomponálására. Lewis azonban visszautasította a megbízást, mivel épp a Back to the Future film betétdalaival volt elfoglalva (Ugye emlékeztek a Power of Love-ra?).

VJ Aditya - Sweet Child o' Mine (Guns'n Roses cover)

Ez tulajdonképpen egy nagyon jól sikerült reklám, amiben klasszikus indiai hangszreken és stílusban adják elő a Guns egyik legnagyobb slágerét.
A reklám a Channel [V]-t, a (világ talán legnagyobb zenei csatornáját / hálózatát) hivatott népszerűsíteni.
A szitár szólista egyébként az egyik legnépszerűbb műsorvezetőjük, Aditya Roy Kapur.

Pannonia Allstars Ska Orchestra - Police in Helicopter (John Holt cover)

John Holt egy igazi kingstoni születésű reggae csodagyerek, aki 12 évesen már tehetségkutatókon ismerkedett a színpaddal, 16 évesen pedig elkészítette első lemezfelvételeét. Széleskörű ismertségét a Paragons nevű banda élén szerezte meg, amit 23 évesen már ott is hagyott, és megkezdte szóló karrierjét, hogy a legnagyobb reggaae sztárok egyike lehessen.

Az lett. Ő lett a lassú és romantikus raggae királya. És mint minden sztár szerzeményeit, Holt dalait is rengetegen dolgozták fel a következő generációk. Választhattam volna közülük a Blondie-t, az Atomic Kittent, a UB40-t, vagy épp a Massive Attackot (meg mék sok más cover verziót), de a legjobbnak a magyar PASO Holt feldolgozását tartom, a Police in Helocoptert.

A dal eredetileg egy szomorú fűtermesztőről szól, aki bosszút fogad, ha a rendőrség felgyújtja az ültetvényeit, ami az egyetlen lehetséges pénzkereseti lehetősége a családja eltartásához.
A PASO ebből a szomorú dalból egy inkább dühös és harcos verziót faragott, egy amolyan "ne húzz velem ujjat" és "soha nem adom fel" fajtát ...dupla sebességgel és jól táncolható alappal.

Goodnight Argent play covers

A banda nevét gyorsan tanulják a rajongók. Jók a saját szerzeményeik, jók a feldolgozásaik, jól néznek ki, jó a dumájuk és még jobb a humoruk.

A csapat nagyon friss, de már megkapták a John Lennon International Songwriting Competition nagydíját, ahol több tízezer dal közül választották a "Battlegrounds" dalukat a legjobbak legjobbjának.

Gyors befutásukat azonban nem (csak) a saját szerzeményeiknek köszönhetik, hanem a kimagasló minőségű feldolgozásaiknak is. Ugyanazt az jól bevált utat követik, amit Tyler Ward, a Boyce Avenue vagy Alexa Goddard.

J.D. Fortune - Taste it (INXS cover)

J.D. Fortune, született Jason Dean Bennison, kanadai születésű zene- és életművész, önsorsrontó és egyszemélyes rock'n roll. És ez mind már gyermekkorában igaz volt, amikor nagyapja hatásáráa zenélni kezdett, kimaradt az iskolából és már fellépései is voltak. A Bennison nevet is ebben az időben cserélte le anyja lánykori nevére (Fortune), mivel apja gyakorlatilag elhagyta a családot és nem is érdeklődött fia iránt.

Érdekes, hogy 32 éves koráig, szinte semmit sem tudott kezdeni a tehetségével. Néha szólóban, néha egy JUICe nevű noname banda énekeseként, többször Elvis imitátorként "tengődött".

Ezidőtájt a föld nevű bolygó túloldalán egy INXS nevű világhírű ausztrál pop-rock banda nem képes felállni a frontemberük, Michael Hutchenche '97-es halála okozta veszteségből. Több vokalistával is próbálkoztak, de egytől egyik bukásnak bizonyultak.

Christina Aguilera, Lil' Kim, Mya, Pink - Lady Marmalade (Labelle cover)

A Labelle '74-es slágere először '75-ben lett US Billboard No1, aztán 26 évvel később, 2001-ben újra. Ezutóbbi verziót Missy Elliott hozta össze, igen ügyesen összeválogatott hangokkal. A dalt Mya, Pink, Christina és Lil'Kim énekelte fel.

Persze nem szabad megfeledkezni az All Saints 1998-as verziójáról sem, ami viszont UK Singles Chart No.1 lett. Ennek a covernek érdekessége még, hogy a lányok teljesen átírták a szövegét és csak a refrént tartották meg az eredeti formájában. Az All Saints verziót Timbaland felügyelte, ami azért garancia volt a sikerre.

Robbie Williams - Freedom (George Michael cover)

1996-ot írunk. Az egyik Take That tag, valami Robbie Williams kilép a csapatból és azt hiszi, hogy megáll a lábán, holott messze nem ő volt a Take That húzó neve.

Robbie Williams - Shine (Take That Cover)

Vidámító tudathasadás: Robbie Williams elénekli a Take That slágerét, amiben benne volt, de a sláger születésének idején nem volt benne, de most már megint benne van ...és a háttérben Gary Barlow vokálozik, aki benne volt a Take That kötelékében, amikor az eredetit felvették. Hát ezt tudja a BBC Live Lounge.

DeStorm - They Don't Really Care About Us ˙(Michael Jackson Cover)

Itt van ez a DeStorm gyerek és nagyon tudja mit akar. YouTube csatornáján hemzsegnek a jobbnál jobb beatbox/ének coverek. Persze ezek mind mennek szokás szerint az iTunesre, ahol aprópénzből gazdagodnak a tehetséges feltörekvők. DeStorm Power kifejezetten gyorsan.
Nos, DeStorm-tól nem szabad sajnálni. Keményen dolgozik és jól csinálja.
A They Don't Really Care About Us számot úgy adja elő, hogy az eredetivel szemben is abszolút vállalható, sőt a keménységére még rádobott egy lapáttal, amitől már nem egy Michael Jackson utánzat, hanem egy dühösebb, önmagában értelmezhető és értékelhető feldolgozás. Az előadás érdekessége még, hogy hangszert egyáltalán nem használ. Minden instrumentális sávot a saját hangjával helyettesít.

Tyler Ward, Alex G - Born This Way (Lady Gaga cover)

Tyler Ward és csipet-csapata jól keres az iTunes-on. Most épp a belassított Born This Way dallal.
Hogy ki az a Tyler Ward, és az elmúlt pár évben mit építget, arról itt olvashatsz.

Érdemes tovább olvasnod, ha azt hiszed, hogy mindent tudsz a dal születéséről.

Carbonfools - Jég dupla whiskyvel (Charlie cover)

A cover jó, miközben Fehér Balázs (Carboonfools popmodell) konkrétan rühell covert énekelni, mert szerinte a művész csak a saját művészetével foglalkozzon. DJ Titusz, Zsüli, Zsazsa és Steve, illetve Balázs, azaz a Carbonfools csapata jó, és talán a legjobb ma Magyarországon. Komoly esélyük van világszinten befutni. Balázs pedig iszonyat flegma és sokszor túlságosan is el van ájulva magától (nem csoda, hiszen külföldön is gyakran foglalkoztatott modell). Ugyanakkor nem lehet belekötni, mert van mire. Kissé szűkös hangterjedelmét jól ellensúlyozza stílusérzéke és ötletes improvizációi.

Titusz meghatárózó, trendi és egyszerűen zseniális elektronikája ebben az MR2 Akusztik világban nem jelenik meg, de ettől még a csapat hozza a megszokott magas minőségű instrumentális színvonalat. Annál is inkább, mert Balázs édesapja is jelen van, mint billentyűs. (Balázs édesapja egyébként karmester és zongora művész, aki leginkább operákat ír, rendez, illetve népzenével foglalkozott. Édesanyja a Magyar Állami Népi Együttesben táncolt, egyébként modell volt.)

A dalt Horváth Attila, a magyar rocktörténelem legtöbbet díjazott szövegírója írta 1994-ben.Charlie első, bombaként robbanó szólólemezének és karrierjének leghallgatottabb slágere lett.

Roy&Ádám feat. Jamie Winchester - Music (Madonna cover)

A dal története akkor kezdődött, amikor még meg sem született. Mégpedig azzal, hogy Madonna igen intenzíven támadta a zenefogyasztási szokásokat és a teljes zeneipart gyökeresen átalakító Napstert.
Nos, ha már úgy alakult, hogy Madonna letolvajozta a Napstert, a Napster megpróbált ennek a minősítésnek megfelelni és a masterelés előtt ellopta a Music dalt Madonna studiójából, felrakta az oldalra és rekord letöltéssel terjesztette a világ minden szegletébe.

Madonna nyilván nem tudta ezt lenyelni, pedig a botrány valójában az ő hajóját tolta. Nem is akárhogyan.
A track 25 országban lett No1 és két Grammy nevezést is kiérdemelt. Bár ez nagyrészt a francia szerzőnek és producernek, Mirwais Ahmadzai-nak szólt. Mirwais viszont Madonna felfedezésének és meghívásának köszönheti hogy világszinten ismert szerző-producer lett. Az állás tehát 1-1.

Aztán 8 évvel később, 2008-ban történt az eset, hogy a 10 éves best of koncertjére készülő Roy és Ádám duó (vagy trió) Jamie Winchesterrel kiegészülve elkészítette azt a covert, ami (szvsz) minden idők legjobb magyar feldolgozása. Ennyi. (Roy és Ádám 90 óta zenél együtt, eredetileg a Tramps nevű csapatban, majd 1998-tól duóban.)

Demes Tamás - Fallin' (Alicia Keys cover)

A magyar X-Faktor leginkább egy karaoke bárhoz hasonlít, ahol néha, nagy ritkán, előfordulnak egyéniségek és igazi zenészek is. A versenyzők általában igen izzadtságosan próbálnak az eredeti előadók nyomdokába lépni és nem nagyon tudnak a dalokhoz értékeset hozzáadni. Ez mondjuk a brit és amerikai X-Factorok esetében nem egészen van így, de hát kis ország, kis leosztás...
És mégis volt egy kieső a magyar X-Faktorban, aki megpróbálta. És talán éppen ezért esett ki. Nem énekelt pontosan, sőt sokszor hamisra sikeredtek a hangok, viszont a többiekkel ellentétben érdekes volt és különbözött. Erősen különbözött. Ő Demes Tamás, akiről a papírforma szerint soha az életben nem fogunk többet hallani ...és teszem hozzá, hogy jó lenne, ha nem a papírforma következne be.

Demes Tamásról hivatalosan a következőket tudni: Ukrajnából, Tiszasalamonból érkezett, 19 éves és egyetemista ...aki úgy énekelte el a Fallin'-t, hogy azt bőven lehet már covernek nevezni.

Chris Cornell plays covers

Christopher "Cornell" John Boyle, a grunge legenda és vokál fenomén. A wikin azt írják, hogy B1-G5, falzettben E6-ig tud tisztán énekelni. Na ez ugyan Zámbó Jimmy-nek is megvolt, de Jimmy-vel szemben Cornell használni is tudja. Ő maga a rock, genetikailag és erőlködés nélkül. Olyannyira érzi a műfajt, hogy ha a boci boci tarkát éneklné, akkor is villáskézzel bólogatnának a hallgatók ...nem beszélve arról, hogy a szöveg értelmének olyan mélységét fedeznénk fel, ami nélküle nem is létezik.

Hogy ki ez a srác? Maga a Soundgarden és az Audioslave. Ő a Black Hole Sun grunge himnusz és a Temple of Dog egylemezes banda megalkotója (akik Cornell Soundgardenes elfoglaltságai miatt énekest kellett keressenek ...és találtak is: Eddie Veddert, San Diegoból. A csapat nevét pedig Pearl Jamre változtatták.)

Cornell 1964-ben született Seattle-ben, harmadikként a hat gyermek közül. És bár a felmenőik között nincs zenész, mind a hatan már gyermekkorukban tehetségesen zenéltek, és a mai napig zenélnek.

Cornellről azt mondják szülei, hogy 9 éves korától már önállóan válogatott és hallgatott zenét, illetve hogy 11 éves koráig kizárólag Beatles-t hallgatott ...és bizony a kései Beatles zenei gazdagsága nem csak a harmóniákat, a kereteket és az íveket tanította meg, de a hard rock keménységét is. Elég csak a Helter Skeltert felidézni.

Cornell 1984-ben alapította meg a Soundgardent és eredetileg a dobok mögött énekelt, de társai előre zavarták és hoztak egy dobost, mert úgy gondolták, hogy Cornell frontmanként jóval nagyobb hatást tud elérni, mint hátul. De még mennyire, hogy igazuk volt.

A siker 1991-ben jött el, a Badmotorfinger albummal, amiről három tracket folyamatosan játszott az MTV. Ismertségüket segítette, hogy a három dal közül a Jesus Christ Pose-t témája és klippje miatt letiltatta a hatóság.

Aztán 1994-ben kiadták a Superunknown albumot, ami a kiadásának hetén már No1 volt a US Billboard 200 album listán (!) és eddig négyszeres platina mennyiséget adtak el belőle, csak az Államokban. A Black Hole Sun ma is a legtöbbet játszott grunge "sláger" (nem feledve a Nirvana és a Pearl Jam érdemeit, de ezek a tények)

1997-ig még kiadtak egy lemezt, összegyűjtöttek minden elképzelhető díjat és ahogy ilyenkor lenni szokás, feloszlottak.
1998-tól szólóban dolgozott, amiért további Grammy nevezéseket gyűjtött be, illetve "A" kategóriás filmekhez írogatott betétdalokat.

Aztán 2001-ben újabb bombát robbantott. A Rage Against the Machine énekese lelépett és producerük tanácsára a csapat Christ kereste fel. A választás olyan jól sikerült és annyira egy hullámhosszon dolgoztak, hogy a 19 nap alatt 21 dalt írtak. Tudták, hogy a felállás, amit Audioslave-nek kereszteltek, és az album anyaga sikerre van ítélve.
Így is lett: tripla platina lett a bemutatkozó albumból. Cornellből meg egy alkoholista drogos junkie, aki miatt a hirtelen sikeres csapat majdnem feloszlott. Végül Chris magától vonult el az elvonóra és elvileg a mai napig tiszta tudott maradni.

2005-ben jelent meg az Audioslave második albuma, ami azonnal az első helyen nyitott a US Billboardon. Majd 2006-ban megjelent a harmadik is, és bár nagyon pozitív kritikákat kapott, az már nem volt képes hozni a múltbéli sikerek szintjét. Az Audioslave 2007-ben feloszlott.

Chris Cornell azóta általában szólóban zenél, bár tavaly összehozott egy Soundgarden reuniont is.

Mivel ennek a blognak mindig a coverek adják az apropót, jöjjenek Cornell coverjei, amiből találunk bőven a videomegosztókon ...és minden második egy Beatles dal.

Lady Gaga plays covers

Még egy évvel ezelőtt is azt gondoltam, hogy az extrém ruhák, nemének megkérdőjelezése és a bulvár cikkek csak eszközök arra, hogy Lady Gaga tehetségéről ne kelljen beszélni ...már ha egyáltalán ő énekel. Ez a poszt viszont pont arról fog szólni, hogy Lady Gaga rendkívüli tehetsége megkérdőjelezhetetlen.

Személyi igazolványa szerint Stefani Joanne Angelina Germanotta 1986-ban született New Yorkban, olasz és francia-kanadai szülők első gyermekeként. Stefani rendkívüli tehetsége már 13 éves korában megmutatta magát, amikor már saját dalokat szerzett. Állítólag nem is rosszakat. 4 éves korában kezdett zongorát tanulni, azaz igazi zenész, nem csak egy hang.
A család nem nyomorgott, de minden dollárt keményen be kellett osztaniuk, ami miatt Stefani rendkívül frusztrált volt (szvsz a mai napig nem is dolgozta fel). Frusztráltságát erősítette, hogy nincs éppen modell arca és alkata. Valójában ennek eredménye a felismerhetetlenségig sminkelt arca és már már polgárpukkasztóan extrém ruhakollekciója. Egy női Elton John ...és ezt nem viccnek szántam, illetve kéretik a szakmai hasonlóságokba is belegondolni.

Stefani folyamatosan falta a különféle művészeteket, miközben egy rövid idő után minden intézményben azt érezte, hogy az már kevés neki. Az utolsó ilyen intézményt, a CAP21-et, emiatt hagyta félbe (New York University Collaborative Arts Project 21). Ekkor már gyakorlott zenei és színpadi előadó volt és úgy érezte, hogy bár nagyon sok művészeti terület vonzza, de mind közül a legjobban a zene.
Számára is és a családja számára is nagyon nehéz döntés volt, hogy otthagyja a CAP21-et és New York zenei életének szívébe (vagy inkább szélére, padlására, csatornájába) költözzön. Úgy egyezett meg apjával, hogy az egy évig fizeti az albérletét, és ha ezidő alatt nem sikerül a zenével saját lábára állnia, vissza kell menjen az egyetemre. Azt gondolom, hogy bátorságát, elszántságát és anyagi lehetőségeit saját szavaiból lehet a legjobban érezni: "I left my entire family, got the cheapest apartment I could find, and ate shit until somebody would listen"

Stefani nem vesztegette az időt. Néhány barátjával megalapította a Stefani Germanotta Band-et és klubokban kezdtek pénzt keresni. Egészen gyorsan terjedt a hírük és váltak ismertté, de a hirtelen összerakott csapat elkezdett szétesni. Ez Stefani-nak annyiból jól jött, hogy a Rob Fusari producernek dolgozó fejvadászok ajánlatára mindenféle rossz érzés nélkül azonnal igent tudott mondani.

Fusari azonnal tudta, hogy gyémántot talált a sivatag homokjában. Stefani hangját és képességeit Freddie Mercury-éhoz hasonlította (és ennél komolyabb dícséretet nem is tudok elképzelni). Fusari olyannyira benne élt ebben a hasonlatban, hogy Stefani studióba érkezésekor, minden alkalommal a Queen Radio Ga Ga című dalával köszöntötte őt. Na, hát sejthető, hogy ennek azért van némi köze Stefani színpadi nevéhez. Ugyanis akkoriban (és Stefani elmondása szerint, amióta az eszét tudja) küzdött a színpadi nevének kiválasztásával.
A név egy véletlennek köszönhető. Fusari egy SMS szövegébe is belekomponálta a Radio GaGa címet, de a telefonjának prediktív szövegbevitele a radiot lady-re módosította. Stafani csak annyit küldött vissza: That's it!

Stefani karrierjének fontosabb momentumait innét már szinte mindenki kívülről fújja. 2008-ban Fusarival elkészítették a a Fame című albumot, ami minden jelentős album lista első helyét, vagy top10 helyezéseinek valamelyikét foglalta el. Az album dalai közül a Just Dance és a Poker Face pedig a legtöbb singles charton első helyet ért el, beleértve a két legfontosabbat, a US és UK Billboardot is. Lady GaGa azóta a legmeghatározóbb pop előadója a világnak és sikere nem látszik lankadni.

Viszont a hirtelen jött siker közben extrém imázsa olyan erősre sikerült, hogy a mögötte rejlő szerzői és előadói tehetségének kivételességét még a rajongói sem igazán érzik. A BBC Radio1 Live Lounge műsora pont ezt a hiányt pótolja. A felvétel alatt előadott dalokat akkor is a cover kategóriába kell soroljam, ha azok Stefani sajátjai, mivel azok erősen különböznek az eredetitől. Íme tehát a Coldplay Viva La Vida coverje, a Poker Face és a BBC Radio1 Big Weekendről az Edge of Glory.
Bonus track, Magyar Attila barátom ajánlásával a Lady is a tramp, Tony Benttel.

Billy Ray Cyrus - These Boots Are Made for Walkin' (Nancy Sinatra cover)

Még gyerek voltam, amikor Nancy Sinatra Boots klippjét először láttam. Emlékszem, hogy az jutott eszembe, hogy az OTP kártyanaptárakon biztosan ezek a csajok szerepelnek, mert a hajak, a ruhák, minden egy az egyben ugyanaz volt. Persze akkor még nem tudtam, hogy az a klipp 15 évvel az OTP kártynaptáraim fotózása előtt készült.

A dalt Nancy-nek írta a hivatásos country és pop slágergyáros, Lee Hazlewood és 1966 februárjában mind a US, mind pedig a UK billboardon első helyezést ért el. Ez a teljesítmény többek között azért is nagy szó, mert akkoriban ilyet kizárólag Elvis és a Beatles tudott produkálni.
A felvétel érdekessége és Nancy Sinatra szakmai hozzáértését bizonyítja, hogy a dal szignója, a basszus "csúszó lefutása" Nancy ötlete volt.


Aztán jött Billy Ray Cyrus. Az american male, a gyúrós gyerek, a bundes liga fruzurás country boy, aki énekelt, dalokat szerzett, színészkedett (bizony, többek között David Lynch Mullholland Drive-jában is játszott, nem csak a Doki sorozatban) és folyamatosan jótékonykodott. Nem tudom, hogy létezik-e olyan díj, amit nem kapott meg, vagy olyan ország, amelynek valamely listáján ne lett volna No1, vagy legalább top10 helyezése.
De ha ez még mind nem lenne elég, az ő nevéhez fűződik a country zene és sortánc világméretű elterjedése. Durva mi? :) Az pedig még ennél is durvább, hogy Miley Cyrus az ő lánya és a Hannah Montana mega-giga sikersorozat Billy kreálmánya és tulajdona.

Billy Idol - Don't You Forget About Me (Simple Minds cover)

...de írhattam volna fordítva is, tekintve hogy Billy Idol már akkor dolgozott a dallal, amikor Keith Forsey, a dal producere és egyik szerzője még a Simple Minds létezéséről sem tudott. De kezdjük a legelején.

Keith Forsey-t a legtöbben a Flashdance What a Feelingje miatt ismerik, amiért Oscart is kapott. Nos, ő és egy bizonyos Steve Schiff írták a dalt, szintén egy filmhez, a Breakfast Clubhoz, 1985-ben.
Forsey megkereste a Billy Idolt, hogy énekelje fel, de Idolnak nem tetszett a szerzemény. Végül azért megpróbálkozott vele, ami csak arra volt jó, hogy megerősítse első véleményét és végérvényesen nemet mondjon. Mint utólag kiderült: "never say never"...

Miután Forsey ugyanilyen sikertelenül próbálkozott a Fixxnél és a Roxy Music énekesénél, Bryan Ferrynél is, Schiff ajánlott neki egy viszonylag ismeretlen skót new wave synthpop csapatot, a Simple Minds-ot. Forsey-nek tetszett, amit látott belőlük, de a Simple Minds is visszadobta a dalt, illetve kiadójuk győzködésére egy feltétellel mégis vállalták: módosítani akartak a szerzeményen. Forsey végül Schiff kérésére hagyta nekik, hogy belepiszkáljanak a szezeményébe és megszületett az a verzió, amit ma mindenki ismer. Miután Forsey meghallgatta a Simple Minds verzióját (amit vetkőzéssel és öltözéssel együtt mindössze 3 óra alatt vettek fel és kevertek ki) kezet ráztak.

A Simple Minds féle Don't You a '80-as évek egyik legmeghatározóbb pop trackje lett. No1 volt a US Billboardon, No7 volt a UK Billboardon (ahol 2 évig maradt fenn a százas listán!)

A poen az, hogy a Simple Minds akkor is és a siker ellenére ma is utálja a dalt.

Billy Idol persze tanúja volt az elsöprő sikernek és hát valószínűleg nem volt jó érzés számára egy elhamarkodott döntés miatt kihagyni egy US No1 lehetőséget. Végül 2001-ben elővette a dalt és felénekelte a Gratest Hits albumára. No persze nem az eredetit, hanem a jól bejáratott Simple Minds verziót. A dal Finnországon kívül sehol nem lett listás, de a Gratest Hits album eladásának, illetve promóciójának mindenképpen jót tett.

A dal egyébként nagyon közkedvelt, mint betét. Eddig 4 reklámfilmben, 8 nagyfilmben és 18 sorozatban használták fel.

Maroon 5 - Don't Look Back in Anger (Oasis cover)

Noel Thomas David Gallagher 1996-ban platina értékű No1 slágert írt és énekelt. Ebben a dalban első alkalommal vette át a helyet a vezér-vokálban bátyjától, Liamtól, és bizonyította be, hogy gyakorlatilag nem nagyon van szüksége senkire, hiszen ő szerzi az Oasis legsikeresebb dalait, ő a producer, ő a szóvivő, a szólógitáros, a gazdasági szakember, de még a dizájner is.

Art of Noise feat. Tom Jones - Kiss (Prince cover)

A Kisst mindenki ismeri. Sok fiatal meg van győződve arról, hogy Tom Jones adta elő először 1988-ban, és ezen tévedésben élők közül néhányan vannak annyira tájékozottak, hogy ugyanezt az Art of Noise-ról mondják el.

Miközben teli vigyorral olvasod ezeket a sorokat - hiszen te tudod, hogy az Art of Noise előtt két évvel, 1986-ban Prince volt az eredeti előadó - én azt mondom jól kapaszkodj meg valami igen masszívan rögzített tárgyba.

Nos, az van, hogy tévedsz. A Kiss című dalt először a Mazarati nevezetű RnB csapat játszotta fel 1985 végén. Hoppá...

És eredetileg egy blues ritmusú dal volt, amit megrendelésre írt nekik Prince. Csakhogy a Mazaratinak nem tetszett a lagymatag stílus és beletolták a funky-t. Amikor Prince meghallotta a Mazarati felvételt, rájött, hogy a nem kicsit drasztikus módosítás zseniális, és azonnal visszavette a dalt. Megírta a gitár tracket, és fejhangon visítva fel is énekelte (na jó, falsetto). 

Itt kell megjegyeznem, hogy még a Mazarati verzió is borzasztóan unalmas, akkor milyen lehetett az eredeti Prince-blues...? De mindegy. A dal végül izgalmas és fülbemászó lett. Ez az a verzió, ami 1986-ban a Parade albumon jelent meg úgy, hogy már a gyártósort állították le, hogy rákerülhessen Prince újragondolt Kiss verziója is.  A sztorinak még érdekessége, hogy Prince meghagyta a Mazarati vokált háttérként, így a sikerből azért ők is kaptak.

De még ezen túl is van sztori. A hülyeség természetesen határtalan. A dalban közreműködő zenészek feljelentették Prince-t, hogy kevesebbet fizetett nekik, mint amennyi járt volna a dalban való közreműködésükért. Úgy érezték, hogy a refrének alkalmával hallható fél másodperces szünetért is jár nekik pénz. (Az USA-ban másodpercre fizetik a session zenészeket) Arról sajnos nincs hír, hogy mi lett a feljelentés eredménye.

A Warner Bros. nem nagyon értette ezt az egész hercehurcát. Nem éreztek semmi különöset a dallal kapcsolatban és nem is akarták megjelentetni kislemezen. Hogy mekkorát tévedtek, azt jól mutatják a dal által elért eredmények: US Billboard No1. és 8 további országban Top10, illetve hozott egy Grammy díjat is.

A Prince féle Kiss-ből aztán több verzió is készült. A leggazdagabb verzió a kislemezre készült, több hangszerrel, hosszabb instrumentális betétekkel.
Aztán jött az Art of Noise és 1987-ben kicsit továbbgondolta a felvételt (de csak '88-ban került kiadásra). Sokkal határozottabb, férfiasabb és keményebb, ugyanakkor modernebb, elektronikus hangzást álmodtak meg a covernek. Ez olyannyira jól sikerült, hogy pl. Angliában egyel jobb helyezést értek el a UK Singles charton (5.), mint a Prince verzió. Ezt a kiugróan magas sikert az Art of Noise már csak egy évvel később, a Yebo-val tudta überelni, aztán be is fejezték a pályafutásukat.











Az Art of Noise cover egyébként nem csak a Kiss-szel és Tom Jones hangjával játszik, de az Art of Noise akkorra már klasszikussá és legendássá vált track-jeivel is. A feldolgozás közepén ugyanis sorban jönnek a Dragnet, a Peter Gunn és a Close, az Art of Noise legnagyobb sikerei ...amelyek közül az első kettő szintén cover.